2013. július 30., kedd

12. fejezet

Egy pillanatra ledermedtem és mire észhez kaptam, indultam is a repülőtérre. Szerencsémre jó sokan voltak a repülőtéren. Odarohantam az információs pulthoz és megkérdeztem honnan indul a gép. Odamentem és láttam Sooaht, hogy éppen a bőröndjeivel várakozott.
- Sooah! Kim Sooah! - kiabáltam neki miközben odasiettem hozzá.
- Te... mit csinálsz itt? - lepődött meg miközben felállt.
- Ne menj! Kérlek! - fogtam meg a kezét. - Ha még csak nem is miattam, Kyungsoo miatt maradj! Figyelj, látom kedveled őt, ő is téged, legalább miatta ne menj. Kérlek... - kérleltem miközben megteltek a szemeim könnyekkel. - Nem szeretném hogy itt hagyj.
- Miért kéne maradnom? - kérdezte teljesen közömbösen de láttam rajta, hogy ő sem nagyon akar menni.
- Kyungsoo, Hyerim, a keresztanyukád, a többiek... Hidd el, attól hogy keveset találkoztál velük, nagyon megkedveltek - mondtam és már majdnem sírtam, erre Sooah magához ölelt.
- Úgy örülök hogy jöttél - suttogta.
- Akkor... nem mész?
- Hülye leszek... Oh Sehun, nagyon szeretlek - nézett rám könnyes szemeivel, én pedig átkaroltam őt.
- Higgy nekem, tényleg te vagy az egyetlen számomra, és mikor múltkor találkoztunk a rendezvényen, el nem tudod hinni mennyire örültem mikor megláttalak... És elképesztően rossz volt azt hallani hogy mással vagy. Tudod hogy nem vagyok az aki ilyen érzelgős dolgokat mond, sőt... De érted bármit. Bármit azért hogy ne hagyj itt.
- Ezeket tényleg Oh Sehun mondta? - mosolygott rám Sooah.
- És ekkor is beszól - vigyorogtam majd megcsókoltam őt. - Na gyere hazaviszlek.

- 1 hónap múlva -
*Sooah szemszöge*

Ott voltam a fiúk dormjában és Sehunnal filmet néztünk.
- Mindjárt jövök - mondta és kiment.
Én néztem tovább, erre bejött Baekhyun és leült mellém.
- Mit nézel? - karolt át.
- Fogalmam sincs mi ez, Sehun mondta hogy ezt nézzük - válaszoltam.
- Hja! Byun Baekhyun! Mit fogdosod a barátnőmet?! - jött vissza Sehun.
- Csak a karom van a vállán... - nézett rá furcsán Baek.
Sehun leült a másik oldalamra és az egyik kezét a combomra tette.
- Istenem, milyen gyerekes - motyogtam magamban.
- Ugye? Hyung, hallottad, gyerekes vagy - vigyorgott Sehun mire Baek felsóhajtott.
- Rólad beszélek hülye gyerek! - fordultam felé.
- Féltékeny - mosolyodott el Baekhyun.
- Szóval már nem is szeretsz??? - pattant fel Sehun.
- Ah istenem... Sehun fejezd be - mondtam, megfogtam a karját és visszarántottam magam mellé. - Szeretlek, pabo...
A film vége felé Sehun szépen bealudt.
- Te, ez horkol? - kérdezte halkan Baekhyun. - És folyik a nyála...
- Ha vége a filmnek, haza vinnél? - néztem felé.
- Persze - válaszolta.
Már eléggé esteledett mikor Baekhyun hazavitt.
- Bejössz? - kérdeztem mikor odaértünk.
- Te kérted - szállt ki.
Bent megkínáltam őt valami üdítővel.
- Sziasztok - köszönt keresztanyu a konyhában. - Baekhyun mi járatban vagy itt?
- Csak hazahoztam Sooah-t - felelte.
- Mert Sehun jól bealudt mielőtt jöttünk - mondtam miközben öntöttem innivalót.
- Minsook-ssi, Seyeon még itt van? - kérdezte Baek.
- Persze. Fent van az emeleten. Amióta Sooah nincs olyan sokat itthon, szinte egész nap a gép előtt ül...
- Sooah, én nem maradok sokáig, mert ha visszamegyek, Sehun kibelez engem hirtelen féltékenységében - túrt a hajába Baekhyun.
Kikísértem őt. A kapunál még megölelt és már ment is. Hát igen, Kyungsoo-n kívül Baekkel jövök ki a legjobban a többiek közül.

kicsit béna lett, mianhae :c 

2013. július 28., vasárnap

11. fejezet

- Még jó hogy nem bocsátok meg! De végül is ha úgy vesszük, azt a csajt csaltad meg velem, szóval most neki kéne sírnod hogy mennyire sajnálod. Jobb hogyha mész... - indultam el a bejárati ajtó felé, Sehun pedig követett.
- De ha még is képes lennél ezt elnézni nekem... - kezdte mikor a kapuhoz értünk.
- De nem fogom, ne aggódj emiatt - mondtam és ekkor már az autójánál volt.
- Jó éjt - szállt be az kocsijába.
Bementem és felmentem Seyeonhoz.

*Sehun szemszöge*
Az autóban a fejemet a kormányra hajtottam és csak gondolkodtam. Tényleg ennyire szeretném Daeunt, hogy képtelen vagyok tőle megválni?
- Aish! Akkora egy barom vagyok - túrtam a hajamba. - Hogy tehettem ezt?!
Nem bírtam tovább, kiszökött pár könnycsepp a szememből. Aztán még több... Úgy érzem Sooahnak igaza volt.
- Vissza kéne mennem a dormba... - motyogtam magamnak.
Beindítottam a járművet és mentem is.
- Hol voltál eddig?! - támadott le Suho mikor beléptem az ajtón. - Tudod hogyha a menedzser megtudja hogy eddig van kint valamelyikünk, akkor megvonások lesznek! Kyungsoo is örülhet hogy csak a telefonját kobozták el amiért csak úgy elment!
- Kyungsoo? Kyungsoo csak úgy elment? - lepődtem meg.
- Igen... Az kéne még, hogy kiderüljön hogy kedvére mászkálgat lányokhoz...
- L-lány? Sooah..? - kérdeztem.
- Ja, asszem ő - vakarta meg a tarkóját Suho.
Mire kimondta, rohantam Kyungsoo szobájához.
- Elmondtad neki?! - rontottam be az ajtón.
Kyungsoo csak feküdt az ágyán és a tabletét piszkálta, de felnézett rám.
- Ennyire nem bírod elviselni, hogy Sooah engem szeret?!
- Mi? - ült fel.
- Szerinted?! Én és Daeun!
- Ja, én nem mondtam neki semmit. Látott titeket délután a városban. Írt egy üzenetet hogy tudom-e hol vagy, azt vettem le belőle hogy valami baj van ezért elmentem hozzá és próbáltam javítani azon amit te elbasztál - magyarázta.
- Miket mondtál neki hogy így megutált?! - ragadtam meg őt az inge nyakánál.
- Én csak azt hogy ki Daeun. Semmi rosszat nem tettem, csak felvilágosítottam őt - mondta teljesen nyugodtan.
- Ti meg mit csináltok??? - rohant az ajtóhoz Suho. - Ezt nem hiszem el... - sóhajtott majd szétszedett minket. - Komolyan ezt kell csinálni? Mégis miért akarjátok egymást szétszedni?
- Nem akartam verekedni... - mondtam halkan miközben a földet néztem.
- Hát még jó! Az kellett volna még hogy itt leteperjétek egymást.
- Cicaharc - nevetett az ajtófélfa mögül Chen.
- Kim Jongdae! - szólt rá Suho. - Mi van ma veletek? Mindenki megbolondult... Aigoo. Sehun, menj a saját szobádba, és ha lehet az este folyamán ne próbáld meg kinyírni Kyungsoot.
Átballagtam a szobámba és ledobtam magam az ágyamra.
- Mi volt ez az előbbi? - ült le az ágyam szélére Suho én pedig elmeséltem neki mindent. - Hülyék vagytok mindketten, de főleg te!
- Mi?
- Komolyan, meddig akartad csinálni ezt szegény lánnyal? Ezek után ne csodálkozz hogy Sooah nem téged szeret... - mondta.
- Hogy mi? Szerinted Sooah szereti Kyungsoot? - kerekedtek ki a szemeim.
- Hát... Tényleg ahogyan észrevettem Kyungsoo ebben a pár napban többet törődött vele mint te - mondta és lefeküdt az ő ágyára.

Már egy hete hogy Sooah egyáltalán nem válaszol a hívásaimra és üzeneteimre, időm meg nincs hogy elmenjek hozzá. Ráadásul még Kyungsoo is alig-alig szól hozzám.
- Találkoztál Sooahval? - kérdezte D.O.
- Tudod hogy nem - válaszoltam.
- Csak mondom, hogyha akarod őt még látni, akkor 1 óra múlva indul a gépe.
- Mi?! - lepődtem meg.
- Visszamegy Angliába...

2013. július 26., péntek

10. fejezet

* Sooah szemszöge *

- Jól ellehetnek ha már vagy egy órája fent vannak - motyogtam magamnak.
- Sooah unnie!!! - kiabált Seyeon. - Van neked egy ajándékom! - szaladt le az emeletről. - Oppa gyere le!
Kyungsoo nagyon lassan sétált le a lépcsőn. Hát mikor megláttam hogy nézett ki, nem bírtam abbahagyni a nevetést. Seyeon szépen kikente őt. Vörös rúzs, lila szemceruzával szívecskék az arcán, fekete szemhéjfesték szanaszét kenve, piros púder, és csillámpor...
- Talán nem tetszem? - jött oda hozzám Kyungsoo.
- Tudsz róla, hogy még a hajad is csillámos? - vigyorogtam.
- Hát persze, azt külön én kértem - mosolygott.
- Amúgy ez az árnyalat nem illik a szemedhez - mutogattam a szeme felé.
- Pedig profi csinálta - nézett Seyeonra, aki csak nevetett.
- Gyere, segítek lemosni ezt a mesterművet - mondtam. - Seyeon feljössz, vagy itt maradsz?
- Maradok! - mondta és leült megint a tv elé mi meg felmentünk a fürdőszobába lemosni azt a szexi sminket.
- Nagyon aranyos kislány - mosolygott Kyungsoo . - Remélem az én lányom is ilyen lesz...
- Lányt akarsz? - kérdeztem miközben tisztogattam az egyik szemét.
- Egy lányt és egy fiút, de ha úgy alakul lehet több is - nevetett.
- Már most tervezet a jövődet, vagy mi?
- Csak néha ilyeneken gondolkozom... Meg milyen lehet a házas élet. Kész vicc, hogy ezeken töröm a fejem, miközben szinte még barátnőm sem volt - vigyorgott.
- Szerintem nem hülyeség.
- Egy barátnőm volt, de egyáltalán nem volt az a "hú de nagy szerelemben vagyunk".
- Nekem csak Sehun volt. De gondolom a szakításunk után, átment még pár lányon - sóhajtottam.
- Tényleg sajnálom, hogy nem mondtam el.
- Kész vagy - mondtam.
- Köszönöm. Szép lett volna ha így megyek haza - nevetett fel.
Lementünk vissza.
- Asszem én nem zavarok tovább - nézett az órájára Kyungsoo.
- Oppa! - szaladt hozzá Seyeon. - Ne menj! Maradj vacsorára!
- Hát... - nézett rám. - Ha a háziasszony is megengedi.
- Persze.. maradhatsz - mondtam. - Akkor én neki is állok a vacsorának.
- Nem csinálhatnám én? - fogta meg a csuklóm Kyungsoo, mikor mentem volna a konyha felé.
- De te vagy itt a vendég..
- Most miért nem engedsz főzni? Nem volt jó a múltkori?
- De igen...
- Akkor? - szakított félbe. - Megyek, megcsinálom nektek a 'specialitásomat' - mondta és bement a konyhába.
- Még egy ilyen makacs embert - morogtam magamban.
- Kyungsoo oppa tud főzni? - nézett fel rám Seyeon.
- Oppa nagyon jól főz - mosolyogtam.
Seyeonnal elüttük az időt és Kyungsoo behívott segíteni megtálalni.
- Oppa mit csináltál? - szaladt oda Seyeon.
- Kimchi spagetti - guggolt le hozzá. - Szereted?
- A nevelő anyukám is mindig ezt csinál - mosolygott és Kyungsoo végigsimított a haján.
Vacsorázásnál elkezdett csörögni a telefonom. Sehun volt az de kinyomtam. Utána még vagy ötször hívott, de nem érdekelt.
- Miért nem veszed fel? - kérdezett Kyungsoo.
- Nincs semmi beszélnivalóm vele - mondtam majd folytattam az evést.
- Oppa ez nagyon finom lett! Unnie nem csinált ilyen jó ebédet - mondta és erre Kyungsoo egy kicsit felkuncogott.
Vacsora után összepakoltam és elmosogattam. Kyungsoonak már mennie kellett és kikísértem őt.
- Sooah unnie, képzeld! Amíg mosogattál, oppa megígérte hogy megvár és feleségül vesz engem!!! - ugrált Seyeon.
- Szerencsés kislány vagy - mosolyogtam. - Na irány fürdeni - mondtam és felmentem megengedni neki a vizet.
Bementem a szobámba, de rögtön mehettem le, mert valaki csöngetett. Kimentem és Sehun állt a kapunál.
- Mi az? - kérdeztem anélkül hogy kinyitottam volna a kaput.
- Miért nem vetted fel a telefont? - aggodalmaskodott.
- Miért, kellett volna? - válaszoltam flegmán.
- Azt hittem valami bajod esett! És miért viselkedsz így?
- Nincs semmi bajom, megnyugodhatsz. De menj haza késő van, és biztos van aki vár rád... - mondtam és karjaimat egymásba fontam.
- Te meg miről beszélsz? - értetlenkedett Sehun.
- Mondom, menj! Már biztosan vár téged Daeun - mondtam majd elindultam befelé.
Bementem és rögtön kaptam egy üzenetet. Hát kitől, Sehuntól, hogy engedjem be és beszéljük meg.
- Mi van?! - nyitottam ki az ajtót.
- Kérlek beszéljük meg! - mondta mire egy kis hezitálás után, kinyitottam neki a kaput.
Bent leültünk a nappaliban.
- Várom a magyarázatod - mondtam miközben egymásba fontam karjaimat és hátradőltem.
- Szakítani akartam vele, de...
- De? - vágtam közbe, mire csak hallgatott és a földet nézte. - Mondok valamit, amit lehet te nem vettél észre. Azért nem szakítottál még azzal a lánnyal, mert túlságosan szereted őt - mondtam és megteltek a szemeim könnyekkel. - Igazam van, vagy igazam van?
- De én csak téged akarlak... - suttogta Sehun.
- Az lehet hogy engem akarsz, de mást szeretsz! Nem is vártam, hogy én legyek neked az első, de az nem azt jelenti hogy a dugópajtásod leszek amíg más lánnyal mész sétálgatni meg romantikus randikra viszed őt! Lehet jobb lett volna ha vissza se jövök Szöulba. Mindenkinek jobb lenne ha maradtam volna a picsámon Angliában...
- Ennyire feldühítettelek volna, hogy ilyeneket mondasz? - kérdezte halkan.
- Mert mégis mit vártál, hogy megdicsérlek?! - mondtam szinte már kiabálva miközben hirtelen felálltam.
- Nem várom hogy megbocsáss nekem, mert tudom hogy úgysem fogsz... - mondta miközben könnyes szemeivel rám nézett.

2013. július 24., szerda

9. fejezet

Beszélgettünk, és kicsit megismerkedtünk egymással, mert mint említettem szinte még soha nem találkoztunk.

- Unnie, elmegyünk sétálni? - kérdezte Seyeon miután abbahagyta az evést.
- Persze, de akkor felhívom Hyerim unnie-t, hogy azért ne tévedjünk el - mondtam.
Kimentem a nappaliba és felhívtam Hyet. Kb. egy fél óra múlva meg is jött. Bemutattam neki Seyeont, és már mentünk is.
- Sooah unnie, veszel nekem bubis teát? - kérdezte Seyeon, mikor beértünk a városba mire én csak bólintottam.
Találtunk egy helyet, ahol lehetett venni. Nem akartam hinni a szememnek, de teljesen olyan volt ott az egyik srác mint Sehun.
- Te Hyerim... - szóltam barátnőmnek. - A hosszú hajú lánnyal, az nem Sehun?
- Az teljesen kizárt, mit keresne Sehun egy másik lá... - a mondat végére elhalkult mert oda nézett. - Ha? Tényleg olyan mint Sehun... De, biztos nem ő az, nyugodj meg!
- Mit csinálsz? - kérdezte mikor elővettem a telefonom. - Csak nem le akarod fényképezni?
- Mi? Nem, dehogy is, felhívom Kyungsoot.
- Igen? - szólt bele D.O.
- Én vagyok, Sooah. Nem tudod véletlenül, hogy Sehun merre van? - kérdeztem.
- Nem... Igazából ma még nem is láttam őt. Miért? 
- Majd elmesélem, mert most mennem kell, szia! - mondtam és le is tettem. - Fú, Hye, én nem tudom, de szerintem az ott biztos Sehun.
- Küldj neki egy üzenetet... És ha előveszi a telefonját hogy megnézze akkor az ott ő - adta az ötletet Hyerim.
Megcsináltam amit Hyerim mondott, küldtem neki egy üzenetet, hogy este tudunk-e találkozni. Amíg megvettem Seyeonnak a teát, Hye figyelte őt, de nem vette elő.
- Akkor téves riasztás, az ott nem ő.. - mondta Hye.
- Kicsoda? - kérdezte Seyeon.
- Á senki... Menjünk - mondtam.
- Várj, várj, várj, várj, várj! - fogta meg a karom Hyerim. - Nézd!
Az a Sehun hasonmás átkarolta azt a csajszit és elővett a zsebéből egy telefont, pár másodperc múlva pedig elrakta, erre az én telefonom kezdett rezegni.
- Kérlek mondjátok, hogy nem Sehun miatt jelez a telefonom - nyúltam a zsebemhez.
De Sehun volt az. Azt írta hogy a ma este nem jó neki... milyen meglepő módon. Egy világ omlott össze bennem, hogy talán megcsal.
- Na, az lesz a legjobb ha hazamegyünk - mondtam miközben visszafogtam a sírást.
Próbáltam arra gondolni hogy valami rokona, vagy közeli barátja, etc., de nem nagyon ment...
- Nem megyünk el még kicsit sétálni, unnie?
- Most unnienak nem jó, Seyeon - simított végig Hyerim Seyeon haján.
Hazamentünk Seyeonnal, és Hye is elment. Otthon mindketten a tévét néztük, és miatta valami gyerekműsornak kellett mennie. Egy kis idő múlva csengettek. Odamentem az ablakhoz és Kyungsoo állt a kapu előtt.
- Kérsz valamit? - kérdeztem mikor beértünk.
- Ki az a kislány? - mutatott a tv előtt babázó Seyeonra. - Egyébként kérhetek egy pohár vizet?
- Persze - mondtam és bementünk a konyhába. - Egyébként ő az unokatestvérem, Choi Seyeon.
- Nagyon aranyos - mosolygott én pedig öntöttem neki vizet. - Valami baj van?
- Nem dehogyis - mondtam egy műmosollyal az arcomon.
- De látom hogy valami nincs rendben... Nekem elmondhatod - nézett a szemeimbe.
- Hát... csak feleslegesen vártam Sehunra 2 évet, és most eléggé átverve érzem magam.
- Csak nem..? Tudsz róla?
- Te is tudtad hogy Sehunnal barátnője van? - kerekedtek ki a szemeim. - Miért nem mondtad el nekem?
- Sehun már rég óta azzal mentegetőzött, hogy szakít Daeunnal, de látom még nem tette meg...
- Szóval Daeun a neve - mondtam elhaló hangon miközben a földet néztem hogy Kyungsoo ne lássa hogy mindjárt bőgök.
- Mikor felbukkantál szakítani akart vele, de nem tudom miért nem tette még meg. Sajnálom Sooah, hogy nem szóltam, szörnyű barát vagyok, de én is csak neked akartam jót...
- Mi? Dehogy, ez nem a te hibád. Kíváncsi vagyok hogy ezt meddig lenne képes csinálni.
- Ha ez kicsit jobb kedvre derít... Én soha nem csinálnám veled ezt - mosolygott. - Érdekes hogy alig 1 hónapja találkoztunk, de már olyan mintha 1000 éve ismernélek.
- Kedves vagy - rámosolyogtam és megöleltem.
Megint az a fura érzés kapott el, mint mikor segített azon az estén az autóhoz menni.
- Sooah... - mondta Kyungsoo mire feleszméltem, hogy már kb. 1 perce ölelkezünk.
- Aigoo, bocsánat - mosolyogtam zavaromban miközben elengedtem őt.
- Nem azért szóltam, mert rosszul esett - mondta és csak a földet pasztázta.
- Unnie, ő a barátod? - jött be a konyhába Seyeon.
- Á nem - ráztam a fejemet.
- De igen! Látom hogy néz rád az az oppa! Mint a mesékben a herceg a hercegnőre - vigyorgott Seyeon.
- Chh. Még kioktat engem a szerelemről egy 6 éves - néztem kicsit dühösen Seyeonra.
- Hát ő előbb észrevette, mint te - nevetett Kyungsoo.
- Mi? - néztem rá.
- Semmi, semmi - pirult el.
- Unnie olyan buta vagy! Kyungsoonak hívnak? - nézett fel D.O-ra mire ő csak bólintott. - Kyungsoo oppa, jössz játszani?
- Hát persze - mosolygott és kimentek én pedig követtem őket.
Én leültem a kanapéra, ők pedig felmentek az emeletre.

* Kyungsoo szemszöge *

Felmentem az emeletre a kislánnyal és bevezetett az egyik szobába.
- Hé, ez nem Sooah szobája? - kérdeztem miközben Seyeon elkezdett keresni valamit.
Pár másodperc múlva elővett valami nagy dobozt engem meg leültetett az ágyra. Kinyitotta a dobozt én meg csak lestem.
- Uhm, Seyeon, mit akarsz azzal a sok sminkes cuccal?
- Megszépítelek! - nevetett miközben kivett egy vörös rúzst és közelített vele felém.

2013. július 18., csütörtök

8. fejezet

Kissé, nagyon meglepett Sehun teljesen meztelen látványa. 
- Bocsánat! - kiabáltam be, majd egy kis résnyire kinyitottam az ajtót és bedobtam a pulóvert, és mondtam hogy csak ezt találtam. 

Bementem a szobába. Egy kis idő múlva azt hallottam hogy Sehun nekem kiabál. Visszamentem a fürdő elé és bekopogtam.
- Lennél szíves adni egy törölközőt? - kérdezte.
- Persze - nyitottam ki egy kicsit az ajtót.
- De ahhoz be kéne jönnöd - mondta.
- Hát de takard már el! - mondtam kicsit idegesen mire ő egy kicsit felnevetett.
- Én előtted nem vagyok szégyenlős, gyere már be, pabo - nevetett - De gyere már be és kérlek adj egy törölközőt.
- Jó-jó, megyek. Nem kell kétszer mondanod - sóhajtottam és bementem keresni egyet, miközben próbáltam nem felé nézni.
- Nevetséges vagy - nevetett mikor odaadtam neki a törölközőt, amit a csípője köré tekert és ahogyan mentem volna ki, megfogta a csuklóm és magához húzott. - Miért viselkedsz így?
- Hogyan...? - értetlenkedtem.
- Miért vagy ilyen feszült? Úgy viselkedsz mintha alig pár napja ismernél, mintha... valami idegen lennék - nézett a szemeimbe. - Nagyon rosszul esik, hogy én ennyire akarlak téged, te pedig ilyen vagy velem... Valami rosszat tettem, mondtam?
- Mi? Nem, dehogyis... Bocsánat - öleltem meg. - Minek kellett a törölköző, ha még mindig tiszta víz vagy?
- Azt mondod, baj hogy vizes vagyok? - vigyorgott miközben felkapott.
- Hé, tegyél le! - mondtam, de nem hallgatott rám és bevitt a szobámba.
Letett az ágyra és fölém hajolt. Elképesztően nézett ki ahogyan vizes tincsei az arcába lógtak.
- Már nem is vagy rosszul? - kérdeztem.
- Ha veled lehetek, bármiből kigyógyulok - mosolygott és megcsókolt.
Elkezdte puszilgatni az állam, aztán a nyakam és egyre lejjebb haladt, de egy ponton megállt és felnézett.
- Akarod?
- Ha már belekezdtél ne hagyd abba mint múltkor - feleltem mire ő elmosolyodott.
- Túl sok a textil rajtad - vigyorgott Sehun és elkezdte felhúzni a pólómat.

***

Délelőtt arra ébredtem, hogy Sehun a hajamat simogatja. Mire sikerült feleszmélnem az alvásból rendesen, felemeltem a fejem Sehun mellkasáról és rápillantottam.
- Felébresztettelek? - lepődött meg.
- Nem, dehogyis.... Mennyi az idő? - morogtam miközben a telefonomért nyúltam.
- Csak 10 van - mondta miközben magához ölelt.
- Te... te meztelen vagy? - néztem rá.
- Egyszer az a bajod hogy vizes vagyok, másszor meg az, hogy meztelen vagyok...? - sóhajtott. - Talán meg akarod ismételni a tegnap estét? - ejtett egy perverz mosolyt. - Mi a baj?
- Kicsit megváltoztál - mondtam, mire Sehun értelmetlenül nézett rám. - Hát... Nem ilyen voltál. Nem voltál, ennyire perverz.
- Ugyan már, tudod hogy csak hülyülök - ölelt meg. - De nekem mennem kell, mert pár óra múlva fellépésünk lesz - mondta majd elkezdte felvenni a ruháit.
Megkérdeztem még hogy nem marad-e reggelizni, de tényleg mennie kellett. Kikísértem őt, én pedig visszaballagtam a konyhába. Éppen nagyban csináltam a reggelimet, de meghallottam a telefonomat fentről. Felszaladtam, és felvettem, keresztanyukám hívott.
- Szia Sooah - szólt bele. - Bocsánat hogy csak most szólok, de nem sokára ott lesz Dongmin-ssi, tudod a volt férjem. Az a helyzet hogy egy darabig ott lesz a lányom, és mivel még 2-3 napig Kínában vagyok, neked kéne rá vigyáznod. Ugye nem okoz gondot?
- Mi? Nem, dehogyis. Legalább nem fogok unatkozni.
Már csak ez hiányzott - gondoltam magamban.
- Na csak ennyit szerettem volna. Vigyázz magadra, és ha valami gond van hívj! - mondta, majd letette a telefont.
Vissza lementem és megreggeliztem. Elvégeztem a szokásos reggeli, vagyis inkább délelőtti dolgokat, és elmentem egy közeli boltba bevásárolni. Hazamentem és elpakoltam mindent, aztán kicsit leültem tévézni. Később csöngetést hallottam. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Dongmin és a kicsi, Seyeon. Gyorsan kimentem és beengedtem őket.
- Kér valamit? - kérdeztem Dongmintól, mikor bementünk a nappaliba.
- Nem, köszönöm - mosolygott. - Sietnem kell, ezért nem maradhatok. Seyeon-ah - guggolt le hozzá. - Legyél jó, egyél rendesen, és semmi rosszat ne halljak rólad!
Vettek egy búcsút, és már az apukának mennie is kellett. Igazából még Seyeonnal nem nagyon találkoztam, attól függetlenül hogy az egyik legközelebbi unokatestvérem, szóval nem is nagyon ismerem őt.
- Sooah unnie, éhes vagyok - ült le mellém.
Elmondta mit szeretne enni, én pedig megcsináltam neki. Leültünk az asztalhoz, amíg ő megebédelt. Közben beszélgettünk, és kicsit megismerkedtünk egymással, mert mint említettem szinte még soha nem találkoztunk.

2013. július 11., csütörtök

7. fejezet

- Szeretlek - nézett a szemeimbe Kyungsoo.

Ah csak ez kellett - gondoltam magamban miközben sóhajtottam.
- Valami baj van? - kérdezte ismét, de én csak a földet pasztáztam és gondolkoztam mit mondjak. - Sooah? - szorította meg a kezem.
- Ja, semmi. Csak... Biztos vagy te abban hogy engem szeretsz? Nem Kainak akartad mondani? - beszéltem össze vissza.
- Uhm, nem. Teljesen biztos vagyok benne hogy jó személynek mondom - mosolygott rám.
- Aigoo... Kyungsoo, én.. - fordultam felé, de annyira féltem hogy esetleg megbántom. - Figyelj én... nem is igazán ismerlek.
- Oh, értem én - mondta és elengedte a kezemet.
- Haragszol? - kérdeztem.
- Mi? Dehogyis. Miért haragudnék? - mosolygott.
- Akkor jó. De nekem mennem kell - mondtam.
- Akkor majd beszélünk - elköszönt én pedig haza indultam.
Miközben mentem haza a parkból, elkezdett rezegni a zsebemben a telefonom. Ismeretlen számról kaptam egy üzenetet, hogy ha nem akarok bonyodalmat, menjek el a legközelebbi kávézóba. Na milyen egy bugyuta vicc ez - gondoltam magamban. Viszont mikor elmentem a következő kávézó előtt, megálltam egy pillanatra hogy benézzek az ablakon. Alig pár ember volt bent. Továbbmentem. Egy kis idő múlva valaki megfogta a csuklómat.
- Nem megmondtam, hogy gyere be a legközelebbi kávézóba?! Így hogy lehet benned megbízni? - szidott le egy kissé ismerős lány.
- Huh? Ki vagy te? - húztam ki a kezeim az övéi közül.
- Nem ismersz rám? - lepődött meg. - Én vagyok a lány a fürdőszobából!
Most már tudom honnan ismerős.
- És... Mit akarsz? - néztem rajta végig.
- Beszélni szeretnék veled valamiről!
- Mondd.
- De nem szeretném itt kint. Ezért mondtam, hogy gyere egy kávézóba! De nem te nem jöttél - grimaszolt.
- Hát nem is fogok egy teljesen ismeretlen üzenetre hallgatni! - világosítottam fel a lányt.
- Na de tényleg gyere már! Biztosan tudni akarnád hogy mit akarok! Egyébként a nevem Jeon MiCha - mutatkozott be. - Örülök a második találkozásnak Kim Sooah.
Követtem őt arra a helyre. Leültünk egy asztalhoz.
- Szóval... Kim Sooah - mosolygott rám. - Mostanában sokat látlak az Exo tagok közelében. És van egy olyan képem, amit nem hiszem hogy örülnél te... és persze Sehun sem, annak ha nyilvánosságra hoznám - szürcsölt bele a teájába amit időközben rendelt mire nekem kikerekedtek a szemeim.
- Milyen kép? - érdeklődtem és megmutatta a fényképezőgépén azt a bizonyos képet.
Ez a dormjuk előtt volt, amint én és Sehun csókolozunk.
- Ugye nem tervezed hogy ezt bárkinek is megmutatod - néztem rá idegesen.
- Dehogyis. Csak akkor ha nem azt teszed amit mondok - mosolygott még mindig mire én csak néztem rá még idegesebben. - Szervezz nekem egy randit Kai oppával! Akkor ezt a képet rögtön ki is törlöm.
- Hát... meglátom mit tehetek - mondtam mire Micha elkezdett a széken ugrálni.
- Megadom a számom, ha van valami, hívj fel! - mondta majd leírta egy cetlire a számát.
Jézusom most mit fogok tenni... Remélem Kai egy randit azért megtenne hogy ne veszítsenek rajongókat a kép miatt.. Hazaballagtam, és otthon felhívtam Sehunt. Elmondtam neki az egészet és majd ő elmondja az egészet Kainak.
- Át jössz még egy kicsit? - kérdezte Sehun.
- Minek? - kérdeztem vissza.
- Még csak 6 óra van... És nem akarsz velem lenni? Egyébként meg rosszul érzem magam - ecsetelte.
- Ah, jól van, mindjárt megyek - mondtam és letettem a telefont.
Megigazítottam a hajamat és indultam is. Felmentem a lakásukhoz, bekopogtam, de semmi életjel. Na mondom, az jó ha elhívott Sehun ide megint, és idő közben meg elment valahova. Ott álltam az ajtó előtt olyan 5 percig. Meguntam és felhívtam Sehunt, de nem vette fel. Egyre erősebben kopogtam az ajtón, és Sehun végre kinyitottam.
- Omo, bocsáss meg, nem hallottam, és bealudtam, bocsiii! - mondta Sehun miközben beengedett.
- Semmi gond. De ilyenkor aludtál? - kérdeztem.
- Mondtam hogy rosszul érzem magam. És hiányoztál is - ölelt meg és kénytelen voltam ezen elmosolyodni.
- Egyébként a többiek hol vannak? - kíváncsiskodtam.
- Elmentek valahova vacsorázni - mondta miközben leültünk. - De én nem mentem, mert mint kétszer is említettem, rosszul vagyok.
- Annyira, hogy nem is mentél velük enni? Ha szeretnéd, elmehetünk hozzánk, és csinálok valami vacsorát - ajánlottam fel.
- "Hozzánk"? Nem egyedül laksz? - lepődött meg.
- Á, nem. A keresztanyám háza. Amint megtudta hogy Szöulba jövök, megparancsolta nekem hogy ne keressek lakást, mivel az ő háza elég nagy, és olyan üres, mert nagyon sokat van üzleti úton - magyaráztam el.
- Értem. Akkor menjünk - állt fel.
Elmentünk hozzánk.
- Szép nagyon ez a ház. Ahhoz képest hogy mi milyen helyen lakunk - nézett körbe.
- Mind a keresztanyám, Kim Minsook-ssi érdeme - mosolyogtam. - Tévézz nyugodtan amíg én csinálok egy kis vacsorát.
Összedobtam egy egyszerű kis vacsorát és megtálaltam az asztalt.
- Jól néz ki, de én inkább téged kívánnálak - mondta Sehun.
- Mi?
- Semmi - vigyorgott.
Megvacsoráztunk és összeszedtük a tálakat.
- Segítsek elmosogatni? - kérdezte.
- Nem, megoldom egyedül is - mondtam és Sehun kiment vissza a nappaliba.
Elmosogattam az edényeket és kimentem én is.
- Még mindig rosszul vagy? - ültem le mellé.
- Nem, már annyira nem... Muszáj hazamennem? - nézett rám kiskutyaszemekkel.
- Hát hogyha nem baj, hogy kimaradsz... Akkor tőlem nyugodtan - mondtam mire megölelt.
Már este fél 8 volt, és elmentem fürdeni. Éppen benne voltam a nagy tisztálkodásban, mikor valaki - gondolom Sehun, bekopogott.
- Csatlakozhatok? - mondta az ajtó mögül.
- Nem! - kiabáltam. - Hát ez minden alkalmat ki akar használni... - motyogtam magamban.
Egy kis idő múlva ki is mentem.
- Én miben fogok aludni? - kérdezett Sehun.
Oh, tényleg...
 - Uhm, mindjárt kerítek neked valamit - mondtam és elkezdtem kutakodni a szekrényekben.
Hát nem találtam neki mást, csak egy nagyobb rózsaszín pulcsit. Ha tetszik neki ha nem csak ez van. Lementem vissza a nappaliba de Sehun sehol sem volt. Megnéztem a konyhában, a szobámban, de sehol nem találtam.
- Sehun hol a francban va... - nyitottam be a fürdőbe, de rögtön be is csaptam az ajtót.
Kissé..nagyon meglepett Sehun teljesen meztelen látványa.
- Bocsánat! - kiabáltam be, majd egy kis résnyire kinyitottam az ajtót és bedobtam a pulóvert, és mondtam hogy csak ezt találtam.

2013. július 7., vasárnap

6. fejezet

- Miért hívtál ide ilyen hirtele... - akartam volna mondani, de Sehun teljesen váratlanul megcsókolt én pedig lefagytam.
Hát komolyan mondom, itt Dél-Koreában az emberek nagyon szeretnek hátulról támadni és hirtelen csókolgatni másokat.
- Akkor felmegyünk? - kérdezte majd megfogta a kezem.

Felmentünk a lakásba. Senki sem volt ott. Mondjuk én arra számítottam, hogy elmegyünk valahova. 
- Kérsz valamit? - kérdezte mire én válaszul csak megráztam a fejem. 
Rögtön miután megkérdezte neki lökött a falnak és megcsókolt megint. 
- Mi az amit Kyungsoo meg tud adni, én pedig nem? - suttogta a fülembe. 
- Huh? 
Ellépett tőlem és kuncogni kezdett. 
- Szereted Kyungsoot? - kérdezte. 
- Én nem... nem hiszem - alig fejeztem be a mondatot már tovább folytatta.
- És engem? 
Nem tudtam és nem is akartam elrejteni azt a tényt, hogy még mindig nagyon szeretem őt. 
- Ne tagadd  - nyomott újra a falhoz miközben mélyen a szemeimbe nézett. 
- Nem is terveztem tagadni - válaszoltam. 
- Ez akkor azt jelenti hogy még mindig szeretsz? - mosolygott mire válaszképpen bólintottam. 
Sehun felkapott és bevitt a - gondolom az ő szobájába és letett az ágyra majd fölém hajolt és megcsókolt. Egyre lejjebb haladt, mikor már a nyakamat csókolgatta, eltoltam magamtól. 
- Mi a baj? Valamit rosszul csináltam? - kérdezte kissé ijedten. 
- Ó, nem, nem... Csak tudod.. nem úgy terveztem hogy az első... Egy ilyen rendetlen pasi-szobában legyen - mondtam félénken. 
- Ó, értem - ült le mellém és megpuszilta a homlokom. - Egyébként. Akkor mi most megint együtt vagyunk? 
Mikor kimondta azt a két szót, hogy "együtt vagyunk", eszembe jutott szinte minden régi közös emlékünk ami miatt egy-két könnycsepp szökött ki a szememből. 
- Hé, mi a baj? - ölelt át Sehun és letörölte a könnyeimet. 
- Á, csak.. Emlékszel mikor nyáron eljöttél velem és a családommal nyaralni? - néztem felé. 
- Hogy a búsba ne emlékeznék rá? - nevetett. 
- Amúgy nekem szabadna itt lennem? - gondolkodtam el. 
- Tudtommal igen... Ha meg nem, akkor is én viszem el a balhét, ne aggódj - mosolygott.
Kimentünk a nappaliba tévét nézni. A kanapén Sehun átrakta egyik karját a vállamon. 
- El is felejtettem megkérdezni... - kezdtem el a mondandómat és Sehun felém nézett. - Akkor te is szeretsz engem még mindig? 
- Azt hittem ez egyértelmű - mosolygott és megpuszilt. - Egyébként ugye tudod, hogy a rajongók miatt nem mehetünk kettesben sehova...? 
Erre eddig nem is gondoltam. 
- Persze - hajtottam le a fejem. 
- De ez nem azt jelenti, hogy nem lehetünk együtt - bújt hozzám. 
Aish, hogy fogom elmondani Kyungsoonak ezt az egészet. Nem akarom megbántani - gondoltam magamban. Beszélgettünk még egy jó ideig, aztán mivel még ma azt terveztem, hogy ma akarom tisztázni a dolgokat D.O-val is, hazamentem. Otthon felhívtam Kyungsoot, hogy találkozzunk. Rögtön mentem is a megbeszélt helyre. Valami kis elhagyatott parkhoz kellett mennem, na mondom ez is jó lesz. Legnagyobb örömömre nem csak Kyungsoot láttam meg ott, hanem Kait is. 
- Szia - köszöntek mind a ketten. 
- Sziasztok... 
- Valami baj van? - kérdezte Kyungsoo.
Nem hiszem el hogy már a legkisebb jelekből is észreveszi ha van valami. 
- Beszélhetünk? - nem akartam húzni a dolgot. 
- Persze. 
- Két szemközt - fogtam meg D.O kezét. 
Láttam rajta hogy nagyon érdekli mit akarok mondani. A fenébe is nem akarom megbántani - gondoltam magamban. Kicsit arrébb mentünk és leültünk egy padra. Gyorsan átgondoltam még, hogy fogom neki elmondani. 
- Szóval, valamit el kell mondanom... - kezdtem bele. 
- Igazából nekem is van mondanivalóm neked - mondta miközben elejtett egy halvány mosolyt.
- Kezdheted ha akarod - amúgy én sem tudom miért akarom ennyire húzni a dolgot. 
- Hát jó... - mondta miközben mosolygott és megfogta a kezem. 
Azt hiszem van egy sejtésem mit akar mondani. 
- Szeretlek - nézett a szemeimbe. 

2013. július 2., kedd

5. fejezet

Mikor beértem a nappaliba, hát mit mondjak nem éppen a legszebb látvány tárult elém. 
Hyerim és valami elég ismerős pasi feküdt egymást nyalva-falva a kanapén.
- Uhm, Hye... - szólítottam meg őt, mire lelökte magáról a fickót, akinek így már láttam rendesen az arcát.
Hát itt haljak meg, Xiumin volt... Azon a rendezvényen vele jött volna össze?
- Hé te tudom ki vagy - mutatott rám meglepődve Xiu. - Te vagy Sehun volt barátnője, Soo...Sooah? Minseok vagyok!
- Tudom ki vagy... De nem is zavarna hogy ezt csinálnátok, ha nem az én házamban tevékenykednétek - néztem rájuk nagyra nyílt szemekkel.
- Bocsánat, csak a te házad közelebb volt és azt hittem nem jössz haza - mondta Hyerim, miközben segített felállni Xiuminnak.
- Akkor is! Kérlek máshol folytassátok... Egyébként tök jó, hogy minden Exo tag úgy ismer engem hogy "Sehun volt barátnője"...
- Bocsánat, nem akartalak megbántani - hajtotta le a fejét Xiu.
- Semmi gond, de ha megkérhetlek titeket máshol folytassátok - dobtam le a dzsekimet a kanapéra.
- Áh, elmúlt már a varázs, szóval teljesen mindegy - ült le Hyerim.
- Nem is baj, egy első randin nem ezt kell csinálni... - oktattam ki őket. - Mi lenne ha ezt az egészet elfelejtenétek, és folytatnátok normálisan, úgy ahogyan azt illik egy első randin?
- Mindegy, hagyjuk. Csak menjetek el kérlek - mondtam.
Hyerim és Xiumin elmentek nem tudom hova, én pedig lefürödtem aztán néztem valami filmet ami annyira eseménydús volt, hogy el is aludtam.

* Kyungsoo szemszöge *
Mikor hazaértem mindenki a nappaliban ült és a tv-t leste. Leültem közéjük, mert gondoltam úgysem lenne jobb dolgom.
- Hé - bökött az oldalamba Chen. - Ha te vagy az anyánk, és Suho az apánk, akkor én mi vagyok?
- Talán a fiúnk? - válaszoltuk egyszerre Suhoval.
- De én nem akarok az lenni... - nyafogott Chen.
- Akkor mi akarsz lenni? - sóhajtottam.
- Komornyik! - mondta teljes komolysággal mire Suho csak olyan facepalm szerűséggel reagált.
- Miért pont komornyik? - kérdeztem.
- A komornyikok annyira elegánsak.
- Nem tudod most mit vállaltál magadra - vigyorgott Kai.
- A komornyikok nem csak elegánsak, hanem ők takarítanak, főznek, stb... És már kimondtad hogy az akarsz lenni, szóval hajrá - világosította fel Suho Chent.
- Neee, mit tettem?! - kuporodott össze Chen.
- Nyugi haver, a főzést úgy sem hagyná rád senki, mert még felgyújtod az egész épületet vagy esetleg saját magadat - veregette őt hátba Suho. - Viszont a takarításhoz tudod hol vannak a cuccok.

- 1 hét múlva -

- Miért??! - kiabált Chen mikor a konyhában takarított miközben én csináltam a vacsorát.

* Sooah szemszöge *
Éppen otthon a szobámban bámultam a tévét mikor kaptam egy sms-t. Sehun volt az, hogy ma van egy kis szabadideje ezért szeretne velem találkozni. Mivel én olyan kedves vagyok, nem tudtam neki nemet mondani, amúgy is kíváncsi voltam miért áldozza rám a szabadidejét. Megbeszéltük hol és mikor találkozunk. Kikeltem az ágyamból és elkezdtem készülődni.













Besétáltam a városba és fogtam egy taxit, onnantól azzal mentem az SM-hez. Igen megint nekem kellett oda mennem. Mikor odaértem, kifizettem az utat és kiszálltam. Rögtön meg is láttam Sehunt az épület előtt és bementünk.
- Miért hívtál ide ilyen hirtele... - akartam volna mondani, de Sehun teljesen váratlanul megcsókolt én pedig lefagytam.
Hát komolyan mondom, itt Dél-Koreában az emberek nagyon szeretnek hátulról támadni és hirtelen csókolgatni másokat.
- Akkor felmegyünk? - kérdezte majd megfogta a kezem.

2013. június 29., szombat

4. fejezet

Megijedtem és reflexből megfordultam, ennek következményeképp ajkaink összeértek.
Kyungsoo ijedten lépett hátra. 
- Sajnálom. Bocsánat. Nem tudom mi ütött belém - tette egyik kezét a tarkójára és közben a földet bámulta. 
- Semmi gond... - simítottam végig karján. - Megesik.. Akkor folytatjuk? 
- Tessék? - kerekedtek ki a szemei. 
- Mármint a főzést - mosolyodtam el. 
- Ja, hát persze... - pirult el. 
Elég nagy csend volt miközben főzőcskéztünk, csak akkor szólalt hozzám ha kellett neki valami.
- Kyungsoo... 
- Igen? - figyelt fel a pult mögül, mert éppen nagyban keresett valamit.
- Miért öleltél meg az előbb? - kíváncsiskodtam, mivel nagyon érdekelt. 
- Hát.. én csak.. 
- Uhm, asszem értem, nem kell magyarázkodnod - mosolyogtam rá. 
Egy másfél óra múlva készen is lettünk majdnem mindennel, már csak meg kellett teríteni. Nem tudom Kyungsoo hogy tudja ezeket szinte minden nap egyedül megcsinálni. 
- Egyébként a többiek hol vannak? - kérdeztem. 
- Nem tudom. Mindjárt jövök, felhívom Kait - mondta, majd kiment az ebédlőből. 
Miután kiment, leültem egy székre és csak néztem ki a fejemből. 
- Pár perc és itthon vannak - jött be és ült le mellém. - Elnézést megint az előbbiért. 
- Mondtam már hogy nem baj... - mosolyogtam rá. - Miért vagy ilyen feszült? És miért kérsz mindenért bocsánatot?
- Nem tudom... Egyébként történt valami tegnap este, mikor hazamentél? Remélem nem baj, hogy engedtük Sehunnak hogy utánad menjen... 
- Dehogyis baj, legalább nem kellett a sötétben egyedül hazamennem. 
- Szóval ő hazakísérhetett... - motyogta. 
- Micsoda szépséges illatokat érez kifinomult orrom - hallottuk Chen hangját a nappaliból. 
- Te hülye, egy illat hogy lehet szép? - oktatta ki őt Suho. 
- Hogy-hogy csak ennyien vagytok? - kérdezte Kyungsoo mikor, pontosan Chen, Suho, Kris, Kai, Luhan és Sehun bejöttek. 
- Tudtommal Xiumin valami csajjal van, amit egyáltalán nem kéne. Többiekről fogalmam sincs - mondta Suho. 
Kyungsoo elküldte Krist hogy hívja ki Baeket és Chanyeolt, amíg ő kihozza a kaját Kai-val. 
- Leülhetek melléd? - kérdezte Sehun, mire én csak bólintottam. 
Kai és D.O kihozta az ételt, és Kyungsoo a másik oldalamra ült. Egy nagyon picikét kínos volt. A fiúk jól elbeszélgettek miközben ettek, de én csak piszkáltam azt ami előttem volt. 
- Valami baj van? - fordult felém Sehun. - A tegnapi aggaszt? Vagy mi? 
- Nem, dehogyis, semmi baj. Csak egyszerűen nem vagyok éhes... És egy kicsit rosszul érzem magam. Kimehetnék mosdóra? 
- Persze. Gyere megmutatom hol van - mondta majd felálltunk mind ketten. 
- Hova mentek? - fogta meg a csuklóm Kyungsoo.
- Csak megmutatja hol van a mosdó - mondtam. 
Sehun elvezetett a mosdóhoz, megköszöntem és bementem. Ami ott várt eléggé meglepett és kénytelen voltam sikítani. 
- Ne sikíts már! Így hogy fogom megszerezni Kai oppa alsónadrágját? - kérdezte egy teljesen idegen lány.
- H... Ho.. Hogy mi csoda? Minek neked az? - néztem rá kitágult szemekkel. 
- Csak tudni szeretném mekkora méretűt vegyek az én jövendőbeli férjemnek - ecsetelte nagy boldogan az a lány. 
- De te nem lehetsz itt! 
- Mert te ki vagy hogy megmondd nekem?! Amúgy te is miért vagy itt? - kérdezősködött. - Oh, talán az egyikük barátnője vagy?! Úristen ezt megírom a tumblrömön! 
- Ha?! Micsoda? Te itt valamit nagyon félreértettél - ráncoltam a homlokom. 
- Ugyan már, ha nem valamelyikük barátnője vagy, akkor mégis miért lennél itt? 
- Hát.. mert... 
- Miért sikítottál? - nyitotta ki az ajtót Kyungsoo. - Ki az a lány? 
- D.O. oppa!!! - kiabált a lány. 
- Srácok asszem van egy kis gond - kiabált Kyungsoo a fiúknak, mire Kai és Sehun idejöttek. 
- Ez meg ki a szent kenyér? - kérdezte Kai. 
- A jövendőbeli menyasszonyod vagyok Jongin oppa! - mosolygott a csajszi. 
- Na jó asszem neked nem itt van a helyed - fogta meg a lány karját Kai és kivezette őt. 
- Bolond sasaeng fanok... - sóhajtott Kyungsoo. - Nincs semmi bajod? 
- Persze, nincs. De egy kicsit még mindig rosszul érzem magam. Asszem haza kéne mennem - mondtam.
- Akkor hazaviszlek - ajánlotta fel Kyungsoo. 
Kyungsoo hazavitt. Mikor kiszálltam az autóból, ő is kiszállt. 
- Jó éjt - suttogta a fülembe miközben megölelt. 
- N-neked is... - mondtam majd bementem. 
Mikor beértem a nappaliba, hát mit mondjak nem éppen a legszebb látvány tárult elém.


2013. június 28., péntek

3. fejezet

Már majdnem otthon voltam, mikor valaki megfogta a karom, lefogta a számat hogy ne tudjak sikítani és berántott egy sikátorba. 
Abban a pillanatban megfagyott bennem a vér, azt hittem ott kapok szívrohamot annyira megijedtem.
- Elengedlek ha nem sikítasz! - mondta egy ismerős hang.
Válaszolni nem tudtam, mivel keze még mindig a számon volt, csak bólogatni tudtam. Mikor elengedett, eltávolodtam tőle majd megfordultam hogy láthassam ki az.
- Sehun?! Te meg mi a francot csinálsz? Tudod hogy megijesztettél? - oktattam ki azt a tökfejet.
- Csak erre jártam és gondoltam visszaadom a pénztárcád. Ott hagytad a parkban - nyújtotta felém a tárcát én pedig kivettem a kezéből.
- És miért te hoztad? Ott sem voltál...
- Hosszú történet. Nem az a lényeg hogy visszakaptad?! - kezdett megint undok lenni.
Pedig már örültem, hogy törődik velem...
- De.. Igen az. Akkor én megyek. Jó éjt - indultam el, de Sehun visszafogott.
- Szeretnék mondani valamit - húzott közelebb magához.
- Igen? És mit? - kezdtem kicsit zavarban lenni a közelségétől.
- Sajnálom hogy olyan voltam tegnap este. Nem akartam - látszott rajta hogy ő is eléggé zavarban van, ezért egy kicsit hátrébb lépett.
- Semmi olyat nem tudsz mondani amivel meghatnál - próbáltam elrejteni hogy nagyon is érdekel miért mondott ilyeneket nekem.
- Hülyeségeket mondtam. 3 év alatt egyáltalán nem tudtalak elfelejteni.
- Nem érdekel! Akkor is fáj amit mondtál, még ha nem is igaz - fontam egymásba karjaimat. - Egyébként meg mire volt jó hogy a szívbajt hoztad rám?
- Próbáltam drámai hatást kelteni - vigyorgott majd összébb húzta magán a dzsekit.
- Ugyan olyan hülye maradtál - motyogtam magamba.
- Tessék?
- Semmi.. Most ha megbocsátasz, én hazamegyek - mondtam majd elindultam.
- Ne vigyelek haza? - szólt utánam.
- Egyedül is hazatalálok.
- És ha tényleg megtámad valaki? - mikor ezt kimondta megálltam. - Mit csinálsz? Hozzávágod a magassarkúd?
- Talán. Miért?! - fordultam felé, mire csak nevetett.
- Gyere, hazaviszlek - elindult felém és megfogta a kezem.
- Engedj el... - húztam ki a kezemet az övéből. - Mondtam, hogy nem kell a segítséged.
- Hát jó. Akkor jó éjt - mondta majd elindult ki a sikátorból és elment.
Már egészen beesteledett és eléggé hűvös volt már. Lépteket hallottam. Azt gondoltam, hogy Sehun még mindig nem fogta fel hogy nem kérek a segítségéből.
- Sehun kopj már le végre! - kiabáltam.
Egyre jobban kezdtem sietni, már nem voltam egyáltalán messze a lakásomtól. Még mindig hallottam a lépteket és úgy hallatszott hogy egyre gyorsabb. Megfordultam és sehol senki. Mentem tovább majd valaki a vállamra tette a kezét. Mikor megfordultam egyáltalán nem Sehun volt. Felsikítottam. A fickó elkezdett vigyorogni én pedig megpróbáltam elfutni de a pasas visszafogott és még a pulcsimat is elszakította. Ekkor fogalmam sincs hogy honnan de Sehun megjelent és behúzott egyet annak az embernek, aki el is ment majd Sehun odajött hozzám.
- Jól vagy? Miért nem vágtad hozzá a cipőd? - vigyorgott.
- De vicces vagy - igazítottam meg a ruhám. - Miért követtél?
- Hát ha egyszer nem engedted hogy hazavigyelek... De jól tettem hogy utánad jöttem. Talán ha nem vagyok itt...
- Jó, értem.. És köszönöm.
- Igazán nincs mit. Na most már így megengeded hogy hazavigyelek? - kérdezte.
Már nem tudtam neki ellenállni, amúgy is féltem, és addig nem hagyott volna amíg nem mondok igent. Nagyon hálás voltam neki, hogy leütötte azt a pasast. Tényleg ha nincs ott Sehun ki tudja mit csinált volna. Elsétáltunk az autójához, elmondtam neki hol lakom és hazavitt. Megérkeztünk.
- Khm. Nagyon hálás vagyok - mondtam.
- Igazán nincs mit.
- Akkor jó éjszakát - mondtam majd kiszálltam és bementem a házba.
Mikor kinéztem, Sehun még mindig ott állt, de nem törődtem vele. Lefürödtem, átöltöztem és miközben vacsoráztam próbáltam kiverni a fejemből a nemrég történteket. Nem tudtam aludni még 11-kor sem, ezért lementem a nappaliba hogy nézzek valami filmet. Hát mikor leértem akkor is egy kisebb szívroham kapott el, valaki ott volt a kanapén. Ki más lett volna mint Hyerim. Már megint leitta magát a sárga földig.. Még jó eltalált ide hozzám, különben kitudja most hol lenne. Nem ébresztettem fel, inkább felmentem vissza a szobámba és megpróbáltam aludni.

****

Reggel hát hogy nem, megint a telefonom csörgésére ébredtem...
- Igen? - szóltam bele.
- Jó reggelt! Csak nem megint én ébresztettelek fel? - kérdezte Kyungsoo.
- De igen. De semmi baj.. - keltem ki az ágyból.
- Ígérem többet nem foglak ilyen korán hívni!
- Jó.. De most miért hívtál?
- Csak... Tudod lesz délután egy kis szabadidőm... Nem lenne kedved eljönni a kollégiumunkba? - hallottam a hangján hogy kissé zavarba jött.
- De, persze. Úgy sincs semmi tervem mára - fogadtam el a meghívást.
- Remek! Akkor olyan délután 3?
- Nekem jó, csak egy gond van... Fogalmam sincs hogy hol van az SM koli...
- Akkor érted megyek! - jelentette ki. - De hova is?
Lediktáltam neki a címet. Még egy kicsit visszafeküdtem aludni. Nem tudom felfogni hogy tud Kyungsoo már reggel 7-kor ilyen fitten hívogatni engem és programokat szervezni. Mindegy, azért nagyon tetszik hogy valaki ilyen kedves velem. Olyan 2 órát aludhattam körülbelül. Felöltöztem és lementem a konyhába megreggelizni. Hyerim még mindig aludt ezért próbáltam extra csendes lenni, mivel az én barátosném a legkisebb zajra is képes felébredni. Visszaosontam a szobámba, és magamhoz vettem a laptopom. Elkezdtem böngészni az internetet, ha már nincs semmi értelmes elfoglaltságom. Eléggé elfoglaltam magam a netezéssel, mert vagy 3 óráig csak a gépet lestem. Kikeltem az ágyból és lementem a nappaliba. Hyerim már nem volt sehol. Megnéztem minden helyiséget a házban, de sehol sem találtam. Akkor gondolom hazament. Összedobtam magamnak egy kis rament ebédre. Mi tagadás eléggé vártam már hogy 3 óra legyen. Az időt tévézéssel ütöttem el. 2 óra felé elkezdtem készülődni.



3 óra előtt pár perccel megláttam a ház előtt egy autót. Gondoltam Kyungsoo az. Zsebre tettem a telefonom és a pénztárcám majd kimentem. D.O az autónak dőlve várt engem. Mikor odaértem hozzá, teljesen váratlanul megölelt. Nem mondom hogy rosszul esett, csak váratlanul ért. De 1-2 másodperc után miután felfogtam hogy mi történik, visszaöleltem. Elengedett és láttam raja hogy eléggé zavarban van.
- Megyünk? - mosolyogtam.
- P-persze.
Beszálltunk mind a ketten. Egy kis idő múlva meg is érkeztünk.
- Úristen ez milyen nagy - csodálkoztam az épületre, mire Kyungsoo felkuncogott.
Felmentünk az ő részükre. Nem volt valami nagy, ahhoz képest hogy 12-en laknak ott, de szép volt. Azok alapján amiket olvastam ezekről a helyekről, sokkal jobbnak tűnik.
- Kérsz valamit? Nyugodtan ülj le - mutogatott a kanapéra.
- Nem köszönöm. A többiek hol vannak? - kérdeztem.
- Igazság szerint, fogalmam sincs - ült le mellém.
- Miért hívtál át?
- Hát... Csak khm tudod...
- Annyeonghaseyo emberek - tört be az ajtón Chanyeol és Baekhyun.
- Oh csak nem megzavartunk valamit? - vigyorgott Baek.
- Dehogyis - pirult el Kyungsoo.
Csak annyit vettem észre hogy Kyungsoo elég szúrós szemmel nézett Baekre és Chanre.
- Ja, akkor mi megyünk... Hova is? - kérdezte Baek Chanyeolra nézve.
- Szobára asszony! - lökdöste meg őt Chanyeol.
Miután Baekyeol eltávozott, én is eléggé zavarban éreztem magam.
- Na szóval. Segítenél nekem vacsorát főzni? Gondoltam te is itt maradhatnál utána - nézett rám Kyungsoo.
- Persze! És mit is főzünk?
- Köszönöm! Egyedül szinte mindig alig tudok annyi kaját csinálni. Csak néha segítenek nekem.
Olyan ételeket mondott amit én képtelen lettem volna megcsinálni, szóval csak néztem. Én dolgom annyi volt, hogy adogattam neki a dolgokat és pluszban felvágtam valamit. Bevallom nem vagyok egy ötcsillagos séf...
Éppen valami nem tudom miféle dolgot vágtam össze és Kyungsoo hátulról átölelt. Megijedtem és reflexből megfordultam, ennek következményeképp ajkaink összeértek.


2. fejezet


Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Ismeretlen szám volt, de azért felvettem.
- Hallo?! - szóltam bele álmosan.
- Jó reggel! Felébresztettelek? Olyan fáradtnak tűnik a hangod ~ Kyungsoo vagyok! Tudod, tegnap estéről - ez aztán tud beszélni.
- Tudom, tudom... Igen felébresztettél - ültem fel az ágyban.
- Oh~ Mianhaeyo. Csak meg szerettem volna kérdezi hogy jól van-e a bokád.
- Igen, jól. Tegnap este bekötöttem, és azóta nem is fáj.
- Na annak örülök! - hallottam a hangján hogy mosolyog. - Lenne kedved ma együtt ebédelni? Kicsit megismerhetnénk egymást.
- Persze.. Benne vagyok - mosolyogtam.
- Jöhetne Kai, Baekhyun, Chanyeol és Chen?
- Persze. Tőlem akár az egész Exo-t elhozhatod. Hatalmas rajongótok vagyok! - kezdtem majdnem fangirlingelni.
-  Ezt jó tudni - hangján ismét hallani lehetett hogy elmosolyodott.
Megbeszéltük hol és mikor találkozunk. Lementem a konyhába csinálni magamnak valami reggelit, mivel már farkas éhes voltam. Miközben nagyban tevékenykedtem hirtelen valaki hátulról megölelt.
- Jó reggelt! - ordította a fülembe Hyerim.
- Reggelt. Hogy hogy ilyen korán?
- Gondoltam megleplek hogy tudok korán is kelni - nevetett. - Mellesleg csinálhatsz nekem is reggelit, én sem ettem még.
- Varázsszó? - fordultam felé.
- Kérlek! - nézett rám kiskutya szemekkel.
Csináltam mindkettőnknek reggelit, és kimentünk az ebédlőbe enni.
- Mikor látogatod meg a szüleidet? - kérdezte Hyerim.
- Alig 2 hete jöttem Szöulba, csak az ünnepekre megyek vissza Angliába.
- Ah értem. Van mára valami programod?
- Ami azt illeti van - válaszoltam.
- Uuu, és mi? - könyökölt az asztalra Hye.
- Kyungsoo elhívott ebédelni.
- Hmm, még csak tegnap találkoztatok és már is randi?! Hm-hm nem lesz ez így jó, ha így rögtön a közepébe vágtok, mondom én! - oktatott ki barátném.
- Nem randi lesz... - pirultam el. - Jönnek többiek is.
- Sehun is?!
- Dehogy is.. Tudtommal nem. De remélem nem. Még zaklatná őt hogy újra látnia kell - ettem tovább.
- Mit mondott tegnap? - kíváncsiskodott.
- Csak annyit hogy már nem érdeklem - mondtam és felálltam az asztaltól.
- Készülődnöd kéne, már fél 10 van - Hyerim is felállt és jött utánam a konyhába, miközben próbálta elterelni a szót. - Esetleg segítsek ruhát választani, vagy valami?
- Csak fél 12-re kell mennem, de segíthetsz.
Elmosogattam majd felmentünk a szobámba kiválasztani a ruhát. 


Nem nagyon válogattam, csak előkerestem egy sima szürkés-lilás trikót, és hozzá egy világos rózsaszín pulcsit és egy világoskék csőfarmert. Időközben Hyerimnek mennie kellett, mert kiderült neki sem lesz unalmas a napja, ugyanis tegnap este eléggé összemelegedett egy pasival. Nem is ő lenne ha nem szedne fel valakit rögtön azután hogy emberek közé lép. Bementem a fürdőbe fogat mosni, enyhén kisminkeltem magam és a hajamat is megcsináltam. Mire feleszméltem már 11 óra volt. Észre sem vettem hogy eddig pipiskedtem volna, mert ez nem is nagyon vall rám. Elindultam arra a helyre ahova a megbeszéltük. Gyalog mentem, és bevallom kissé féltem hogy eltévedek vagy valami, de szerencsére nem volt olyan messze. Mikor odaértem már ott vártak a fiúk a kávézó előtt. Bementünk és mindegyikünk kért valamit. 
- Sokat hallottunk már rólad - nézett felém Chanyeol. 
- Gondolom elég rég volt hogy Sehun rólam beszélt volna - próbáltam nem kimutatni hogy bánt. 
- Igaz. Még gyakornokok voltunk mindannyian mikor rólad áradozott mindenkinek - mosolygott Kai.
- Ahh a szép gyakornoki időszak - emlékezett vissza Chanyeol. - Emlékszem minden este kifulladva dőltem be a szobámba. 
- Kyungsoo mondta hogy nagy rajongónk vagy - vágott a nagy megemlékezésbe Baekhyun, mire én elpirultam.
Megebédeltünk, közben elbeszélgettünk és jobban megismertük egymást. Igaz mivel ahogyan Baekhyun mondta, rajongójuk vagyok szóval annyira újat nem tudtak mondani magukról. 
- Srácok, ma szabadnapunk van, mi lenne ha elmennénk szórakozni? - ajánlotta fel Kyungsoo.
- Mégis hova? - ráncolta a szemöldökét Chen. 
- Mozi, park.. Mit tudom én, de nekem nincs kedvem a kollégiumban ülni - dőlt hátra a széken Kyungsoo. - Gondolom te sem akarsz otthon unatkozni - nézett rám. 
- Uhm, nem nem hiszem. 
- Akkor ezt megbeszéltük - állt fel Chen. - Irány a... Hova is megyünk? - vakarta meg a tarkóját. 
- Nem tudom - nézett rá Kai. - Talán mozi? 
- Jó, de mit nézünk? - kérdezte Chan.
- Valami horror kéne - csillant fel a szeme Chennek. 
- Persze, és megint sikítozva rohansz ki, mint múltkor nem?! - mondta Baekhyun, mire egy kicsit elnevettem magam. 
A fiúk megbeszélték mit nézünk, kifizettük az ebédet és mentünk is a közeli plázába a moziba. 
- Hagyd majd én fizetem a jegyed - mondta Kyungsoo mikor kerestem a tárcámat. 
- De.. 
- Semmi de - mosolygott rám. 
Valami eszméletlen nagy hülyeséget néztünk, bár nem is csodálkozom hogy Chanyeol és Chen ilyen filmet választott. Mire vége lett a filmnek már délután fél 4 volt, de a fiúk még mindig nem akartak hazaengedni. Eszükbe jutott az a csodálatos ötlet, hogy mi lenne ha szétnéznénk, aztán elmennénk egy parkba. 
Ismét észre sem vettem de már 6 óra volt. Fura, de elég korán kezdett sötétedni, ezért mondtam a fiúknak hogy nekem már mennem kéne haza. 
- Hazavigyünk? - kérdezte Baek. 
- Köszönöm, nem kell hazatalálok egyedül is - mondtam, majd elköszöntem tőlük és elindultam haza. 
Nagyjából tudtam merre van, bár ismét féltem hogy eltévedek. Pedig nem most vagyok itt először, hiszen 16 éves koromig itt éltem. Egy fél óra séta után már inkább kapkodtam a lábaimat mert tényleg nagyon sötét lett. A zsebemben elkezdett rezegni a telefonom, mikor elővettem láttam hogy Hyerim küldött sms-t. Megnéztem, és annyi volt benne, hogy vigyázzak mikor megyek haza, mert fura alakok járkálnak sötétedés után. Ááá nem féltem már eléggé is csak a sötéttől, most már attól is izgultam hogy mi lesz ha valami ilyennel összetalálkozom. Már majdnem otthon voltam, mikor valaki megfogta a karom, lefogta a számat hogy ne tudjak sikítani és berántott egy sikátorba. 

1. fejezet

Sehun és Sooah már 1 éve együtt van. Sehun elment az SM által megrendezett meghallgatásra. A cég tehetségesnek vélte, ezért adtak neki egy lehetőséget. Elment a szüleivel aláíratni a szerződést.
Sehun és Sooah szakított mielőtt a fiú beköltözött az SM kollégiumába, mert úgysem tudtak volna találkozni az iskola, beosztások, gyakorlások miatt.
3 évvel később Sooah elment egy rendezvényre a legjobb barátnőjével, Hyerimmel. Szépen kiöltöztek mind a ketten, úgy ahogyan azt illik.
***
Szép nyári este volt. Elindultunk a rendezvényre Hyerimmel. Nem akartam elmondani neki, de csak azért akartam ennyire elmenni oda mert tudtam hogy az EXO is ott lesz. Hyerimmel kellemesen eltöltöttük az
időt. Szinte az összes biasom fellépett. Kellett ez már nekem 2 év Anglia után.
- Hé te, az ott nem Sehun? - kérdezte Hyerim.
- Hogy mi? - kerekedtek ki szemeim.
- Ott! - mutatott pár Exo tag felé.
- De.. igen... az ő... - dadogtam és megteltek a szemeim könnyekkel, mert már 2 éve nem láttam őt, csak videón és képeken. - Szerinted rossz ötlet lenne odamenni hozzá?
- Hát.. Sooah én nem is tu... - kezdte el barátném.
- Megyek! - szakítottam félbe.
Körbementem és Sehun mögött találtam magam.
- Te meg...? - fordult hátra és suttogta Kai.
- Shhh~
- Oh.. - felvilágosodva nézett rám és visszafordult.
Közelebb mentem Sehunhoz és átöleltem hátulról a derekát. Döbbenten hátra nézett, pár másodpercig csak nézett rám, aztán leesett neki ki is vagyok.
- Sooah...?! Hogy kerülsz ide? - lepődött meg.
- Így kell üdvözölni egy kedves ismerőst? - mosolyogtam rá.
- Umm... nem. Azt hiszem - motyogott.
- Ahh~ tudod meddig vártam hogy találkozhassak veled? - öleltem meg őt.
- Uhm.. Nem tudom?
- Erre nem várok választ, pabo! - öleltem magamhoz még szorosabban.
Sehun megfogta a karomat és elvezetett egy folyosóra, ahol senki sem volt.
- Hogy gondoltad hogy itt ölelgetsz nyilvánosság előtt?! Tudod te hogy mekkora botrány lesz abból ha akár egy kép is kikerül rólunk?
- Én... csak meg akartalak lepni... Azt hittem örülni fogsz nekem - hajtottam le a fejemet.
- Rosszul hitted.
- Most miért vagy ilyen bunkó? Valami rosszat tettem? - kérdezősködtem. - Azt hittem hogy örülni fogsz annak hogy itt vagyok és újra beszélhetünk...
- Örülnöm kéne? Már szakítottunk nagyon régen - válaszolt elég flegma stílusban.
- Azt hittem még... szeretsz... - mondtam olyan halkan hogy még én is alig értettem.
- Nem volt elég 3 év ahhoz hogy továbblépj? Nekem bőven elég volt - mire kimondta ezeket a szavakat, hatalmas fájdalmat éreztem a szívemben.
Nem bírtam tovább, sírtam. Visszarohantam a csarnokba, ahol még mindig vidáman élvezték az emberek az elő fellépéseket. Nagy rohanásomban nem vettem észre hova megyek, így nekiestem egy fiúnak, ezért majdnem
elestem, de ő elkapott. Mire feleszméltem kinek is mentem neki, gyorsan megigazítottam magam. Kyungsoo volt.
- Jól vagy? - kérdezte, mire már a többi tag is minket nézett.
- Nem. Mianhaeyo. Nem akartam neked jönni. Ügyetlen vagyok. Bocsánat - töröltem le könnyeimet.
- Te Sooah vagy? - mikor megkérdezte megfagyott bennem minden.
Talán Sehun mesélhetett rólam?
- I-igen... Honnan tudod?
- Mindannyiunk ismer - mosolygott.
- Miért sírsz? - kérdezte Kai.
- Hagyjuk - mondtam.
Megláttam Sehunt hogy teljesen nyugodtan sétál felénk. Gyorsan kiszaladtam az épületből, mit nem törődve a barátnőmmel aki rám várt.

- Mi a fenét mondtál neki? - kérdezte Kai.
- Én nem mondtam neki semmi rosszat. Régen nem kezdett bőgni az igazságtól - válaszolt közvetlenül Sehun.
- Most miért vagy ilyen érzéketlen Sehuna?
- Ki? Én? - értetlenkedett.
- Nem, a nagyanyám - mosolyodott el Kai.
- Hyung vicces kedvében van - grimaszolt Sehun.
- Dongsaeng pedig otthon hagyta az illedelmességét... Pabo - lökte oldalba őt Kai.

Írtam egy üzenetet Hyerimnek hogy kint várom őt. Pár perccel később megláttam őt, Kait és Kyungsoot sétálni a parkoló felé. Gyorsan odasétáltam hozzájuk, bár nem túl sikeresen, mivel a magassarkúban
kiment a bokám.
- Franc!! Aishh~
A kiáltásomra felfigyelve odasiettek hozzám.
- Jól vagy Sooah? - aggodalmaskodott Hye.
- Aigo..! Nem! Fáj.. - tettem a kezem a jobb bokámra.
- Azt meghiszem - mondta Kai.
- Tudsz menni? - kérdezett barátnőm.
Megpróbáltam felállni de nem ment.
- Ahh~ majd én segítek - nyújtotta felém egyik kezét Kyungsoo és segített felállni.
- Nee! Kiszakadt a szoknyám - fogdostam a szoknyarészen a lyukat. - Milyen szerencsés estém van...
Karom átemeltem Kyungsoo vállán és úgy mentünk az autóhoz. Bevallom élveztem hogy olyan közel lehetek hozzá, de nem tudom miért. Hyerim beült a vezető üléshez, és mielőtt Kyungsoo segített beszállni,
elkérte a számom. Miután megadtam neki, végül én is beszálltam. A fiúk visszamentek a rendezvényre, mi pedig hazamentünk.

****