7. fejezet

- Szeretlek - nézett a szemeimbe Kyungsoo.

Ah csak ez kellett - gondoltam magamban miközben sóhajtottam.
- Valami baj van? - kérdezte ismét, de én csak a földet pasztáztam és gondolkoztam mit mondjak. - Sooah? - szorította meg a kezem.
- Ja, semmi. Csak... Biztos vagy te abban hogy engem szeretsz? Nem Kainak akartad mondani? - beszéltem össze vissza.
- Uhm, nem. Teljesen biztos vagyok benne hogy jó személynek mondom - mosolygott rám.
- Aigoo... Kyungsoo, én.. - fordultam felé, de annyira féltem hogy esetleg megbántom. - Figyelj én... nem is igazán ismerlek.
- Oh, értem én - mondta és elengedte a kezemet.
- Haragszol? - kérdeztem.
- Mi? Dehogyis. Miért haragudnék? - mosolygott.
- Akkor jó. De nekem mennem kell - mondtam.
- Akkor majd beszélünk - elköszönt én pedig haza indultam.
Miközben mentem haza a parkból, elkezdett rezegni a zsebemben a telefonom. Ismeretlen számról kaptam egy üzenetet, hogy ha nem akarok bonyodalmat, menjek el a legközelebbi kávézóba. Na milyen egy bugyuta vicc ez - gondoltam magamban. Viszont mikor elmentem a következő kávézó előtt, megálltam egy pillanatra hogy benézzek az ablakon. Alig pár ember volt bent. Továbbmentem. Egy kis idő múlva valaki megfogta a csuklómat.
- Nem megmondtam, hogy gyere be a legközelebbi kávézóba?! Így hogy lehet benned megbízni? - szidott le egy kissé ismerős lány.
- Huh? Ki vagy te? - húztam ki a kezeim az övéi közül.
- Nem ismersz rám? - lepődött meg. - Én vagyok a lány a fürdőszobából!
Most már tudom honnan ismerős.
- És... Mit akarsz? - néztem rajta végig.
- Beszélni szeretnék veled valamiről!
- Mondd.
- De nem szeretném itt kint. Ezért mondtam, hogy gyere egy kávézóba! De nem te nem jöttél - grimaszolt.
- Hát nem is fogok egy teljesen ismeretlen üzenetre hallgatni! - világosítottam fel a lányt.
- Na de tényleg gyere már! Biztosan tudni akarnád hogy mit akarok! Egyébként a nevem Jeon MiCha - mutatkozott be. - Örülök a második találkozásnak Kim Sooah.
Követtem őt arra a helyre. Leültünk egy asztalhoz.
- Szóval... Kim Sooah - mosolygott rám. - Mostanában sokat látlak az Exo tagok közelében. És van egy olyan képem, amit nem hiszem hogy örülnél te... és persze Sehun sem, annak ha nyilvánosságra hoznám - szürcsölt bele a teájába amit időközben rendelt mire nekem kikerekedtek a szemeim.
- Milyen kép? - érdeklődtem és megmutatta a fényképezőgépén azt a bizonyos képet.
Ez a dormjuk előtt volt, amint én és Sehun csókolozunk.
- Ugye nem tervezed hogy ezt bárkinek is megmutatod - néztem rá idegesen.
- Dehogyis. Csak akkor ha nem azt teszed amit mondok - mosolygott még mindig mire én csak néztem rá még idegesebben. - Szervezz nekem egy randit Kai oppával! Akkor ezt a képet rögtön ki is törlöm.
- Hát... meglátom mit tehetek - mondtam mire Micha elkezdett a széken ugrálni.
- Megadom a számom, ha van valami, hívj fel! - mondta majd leírta egy cetlire a számát.
Jézusom most mit fogok tenni... Remélem Kai egy randit azért megtenne hogy ne veszítsenek rajongókat a kép miatt.. Hazaballagtam, és otthon felhívtam Sehunt. Elmondtam neki az egészet és majd ő elmondja az egészet Kainak.
- Át jössz még egy kicsit? - kérdezte Sehun.
- Minek? - kérdeztem vissza.
- Még csak 6 óra van... És nem akarsz velem lenni? Egyébként meg rosszul érzem magam - ecsetelte.
- Ah, jól van, mindjárt megyek - mondtam és letettem a telefont.
Megigazítottam a hajamat és indultam is. Felmentem a lakásukhoz, bekopogtam, de semmi életjel. Na mondom, az jó ha elhívott Sehun ide megint, és idő közben meg elment valahova. Ott álltam az ajtó előtt olyan 5 percig. Meguntam és felhívtam Sehunt, de nem vette fel. Egyre erősebben kopogtam az ajtón, és Sehun végre kinyitottam.
- Omo, bocsáss meg, nem hallottam, és bealudtam, bocsiii! - mondta Sehun miközben beengedett.
- Semmi gond. De ilyenkor aludtál? - kérdeztem.
- Mondtam hogy rosszul érzem magam. És hiányoztál is - ölelt meg és kénytelen voltam ezen elmosolyodni.
- Egyébként a többiek hol vannak? - kíváncsiskodtam.
- Elmentek valahova vacsorázni - mondta miközben leültünk. - De én nem mentem, mert mint kétszer is említettem, rosszul vagyok.
- Annyira, hogy nem is mentél velük enni? Ha szeretnéd, elmehetünk hozzánk, és csinálok valami vacsorát - ajánlottam fel.
- "Hozzánk"? Nem egyedül laksz? - lepődött meg.
- Á, nem. A keresztanyám háza. Amint megtudta hogy Szöulba jövök, megparancsolta nekem hogy ne keressek lakást, mivel az ő háza elég nagy, és olyan üres, mert nagyon sokat van üzleti úton - magyaráztam el.
- Értem. Akkor menjünk - állt fel.
Elmentünk hozzánk.
- Szép nagyon ez a ház. Ahhoz képest hogy mi milyen helyen lakunk - nézett körbe.
- Mind a keresztanyám, Kim Minsook-ssi érdeme - mosolyogtam. - Tévézz nyugodtan amíg én csinálok egy kis vacsorát.
Összedobtam egy egyszerű kis vacsorát és megtálaltam az asztalt.
- Jól néz ki, de én inkább téged kívánnálak - mondta Sehun.
- Mi?
- Semmi - vigyorgott.
Megvacsoráztunk és összeszedtük a tálakat.
- Segítsek elmosogatni? - kérdezte.
- Nem, megoldom egyedül is - mondtam és Sehun kiment vissza a nappaliba.
Elmosogattam az edényeket és kimentem én is.
- Még mindig rosszul vagy? - ültem le mellé.
- Nem, már annyira nem... Muszáj hazamennem? - nézett rám kiskutyaszemekkel.
- Hát hogyha nem baj, hogy kimaradsz... Akkor tőlem nyugodtan - mondtam mire megölelt.
Már este fél 8 volt, és elmentem fürdeni. Éppen benne voltam a nagy tisztálkodásban, mikor valaki - gondolom Sehun, bekopogott.
- Csatlakozhatok? - mondta az ajtó mögül.
- Nem! - kiabáltam. - Hát ez minden alkalmat ki akar használni... - motyogtam magamban.
Egy kis idő múlva ki is mentem.
- Én miben fogok aludni? - kérdezett Sehun.
Oh, tényleg...
 - Uhm, mindjárt kerítek neked valamit - mondtam és elkezdtem kutakodni a szekrényekben.
Hát nem találtam neki mást, csak egy nagyobb rózsaszín pulcsit. Ha tetszik neki ha nem csak ez van. Lementem vissza a nappaliba de Sehun sehol sem volt. Megnéztem a konyhában, a szobámban, de sehol nem találtam.
- Sehun hol a francban va... - nyitottam be a fürdőbe, de rögtön be is csaptam az ajtót.
Kissé..nagyon meglepett Sehun teljesen meztelen látványa.
- Bocsánat! - kiabáltam be, majd egy kis résnyire kinyitottam az ajtót és bedobtam a pulóvert, és mondtam hogy csak ezt találtam.