3. fejezet

Már majdnem otthon voltam, mikor valaki megfogta a karom, lefogta a számat hogy ne tudjak sikítani és berántott egy sikátorba. 
Abban a pillanatban megfagyott bennem a vér, azt hittem ott kapok szívrohamot annyira megijedtem.
- Elengedlek ha nem sikítasz! - mondta egy ismerős hang.
Válaszolni nem tudtam, mivel keze még mindig a számon volt, csak bólogatni tudtam. Mikor elengedett, eltávolodtam tőle majd megfordultam hogy láthassam ki az.
- Sehun?! Te meg mi a francot csinálsz? Tudod hogy megijesztettél? - oktattam ki azt a tökfejet.
- Csak erre jártam és gondoltam visszaadom a pénztárcád. Ott hagytad a parkban - nyújtotta felém a tárcát én pedig kivettem a kezéből.
- És miért te hoztad? Ott sem voltál...
- Hosszú történet. Nem az a lényeg hogy visszakaptad?! - kezdett megint undok lenni.
Pedig már örültem, hogy törődik velem...
- De.. Igen az. Akkor én megyek. Jó éjt - indultam el, de Sehun visszafogott.
- Szeretnék mondani valamit - húzott közelebb magához.
- Igen? És mit? - kezdtem kicsit zavarban lenni a közelségétől.
- Sajnálom hogy olyan voltam tegnap este. Nem akartam - látszott rajta hogy ő is eléggé zavarban van, ezért egy kicsit hátrébb lépett.
- Semmi olyat nem tudsz mondani amivel meghatnál - próbáltam elrejteni hogy nagyon is érdekel miért mondott ilyeneket nekem.
- Hülyeségeket mondtam. 3 év alatt egyáltalán nem tudtalak elfelejteni.
- Nem érdekel! Akkor is fáj amit mondtál, még ha nem is igaz - fontam egymásba karjaimat. - Egyébként meg mire volt jó hogy a szívbajt hoztad rám?
- Próbáltam drámai hatást kelteni - vigyorgott majd összébb húzta magán a dzsekit.
- Ugyan olyan hülye maradtál - motyogtam magamba.
- Tessék?
- Semmi.. Most ha megbocsátasz, én hazamegyek - mondtam majd elindultam.
- Ne vigyelek haza? - szólt utánam.
- Egyedül is hazatalálok.
- És ha tényleg megtámad valaki? - mikor ezt kimondta megálltam. - Mit csinálsz? Hozzávágod a magassarkúd?
- Talán. Miért?! - fordultam felé, mire csak nevetett.
- Gyere, hazaviszlek - elindult felém és megfogta a kezem.
- Engedj el... - húztam ki a kezemet az övéből. - Mondtam, hogy nem kell a segítséged.
- Hát jó. Akkor jó éjt - mondta majd elindult ki a sikátorból és elment.
Már egészen beesteledett és eléggé hűvös volt már. Lépteket hallottam. Azt gondoltam, hogy Sehun még mindig nem fogta fel hogy nem kérek a segítségéből.
- Sehun kopj már le végre! - kiabáltam.
Egyre jobban kezdtem sietni, már nem voltam egyáltalán messze a lakásomtól. Még mindig hallottam a lépteket és úgy hallatszott hogy egyre gyorsabb. Megfordultam és sehol senki. Mentem tovább majd valaki a vállamra tette a kezét. Mikor megfordultam egyáltalán nem Sehun volt. Felsikítottam. A fickó elkezdett vigyorogni én pedig megpróbáltam elfutni de a pasas visszafogott és még a pulcsimat is elszakította. Ekkor fogalmam sincs hogy honnan de Sehun megjelent és behúzott egyet annak az embernek, aki el is ment majd Sehun odajött hozzám.
- Jól vagy? Miért nem vágtad hozzá a cipőd? - vigyorgott.
- De vicces vagy - igazítottam meg a ruhám. - Miért követtél?
- Hát ha egyszer nem engedted hogy hazavigyelek... De jól tettem hogy utánad jöttem. Talán ha nem vagyok itt...
- Jó, értem.. És köszönöm.
- Igazán nincs mit. Na most már így megengeded hogy hazavigyelek? - kérdezte.
Már nem tudtam neki ellenállni, amúgy is féltem, és addig nem hagyott volna amíg nem mondok igent. Nagyon hálás voltam neki, hogy leütötte azt a pasast. Tényleg ha nincs ott Sehun ki tudja mit csinált volna. Elsétáltunk az autójához, elmondtam neki hol lakom és hazavitt. Megérkeztünk.
- Khm. Nagyon hálás vagyok - mondtam.
- Igazán nincs mit.
- Akkor jó éjszakát - mondtam majd kiszálltam és bementem a házba.
Mikor kinéztem, Sehun még mindig ott állt, de nem törődtem vele. Lefürödtem, átöltöztem és miközben vacsoráztam próbáltam kiverni a fejemből a nemrég történteket. Nem tudtam aludni még 11-kor sem, ezért lementem a nappaliba hogy nézzek valami filmet. Hát mikor leértem akkor is egy kisebb szívroham kapott el, valaki ott volt a kanapén. Ki más lett volna mint Hyerim. Már megint leitta magát a sárga földig.. Még jó eltalált ide hozzám, különben kitudja most hol lenne. Nem ébresztettem fel, inkább felmentem vissza a szobámba és megpróbáltam aludni.

****

Reggel hát hogy nem, megint a telefonom csörgésére ébredtem...
- Igen? - szóltam bele.
- Jó reggelt! Csak nem megint én ébresztettelek fel? - kérdezte Kyungsoo.
- De igen. De semmi baj.. - keltem ki az ágyból.
- Ígérem többet nem foglak ilyen korán hívni!
- Jó.. De most miért hívtál?
- Csak... Tudod lesz délután egy kis szabadidőm... Nem lenne kedved eljönni a kollégiumunkba? - hallottam a hangján hogy kissé zavarba jött.
- De, persze. Úgy sincs semmi tervem mára - fogadtam el a meghívást.
- Remek! Akkor olyan délután 3?
- Nekem jó, csak egy gond van... Fogalmam sincs hogy hol van az SM koli...
- Akkor érted megyek! - jelentette ki. - De hova is?
Lediktáltam neki a címet. Még egy kicsit visszafeküdtem aludni. Nem tudom felfogni hogy tud Kyungsoo már reggel 7-kor ilyen fitten hívogatni engem és programokat szervezni. Mindegy, azért nagyon tetszik hogy valaki ilyen kedves velem. Olyan 2 órát aludhattam körülbelül. Felöltöztem és lementem a konyhába megreggelizni. Hyerim még mindig aludt ezért próbáltam extra csendes lenni, mivel az én barátosném a legkisebb zajra is képes felébredni. Visszaosontam a szobámba, és magamhoz vettem a laptopom. Elkezdtem böngészni az internetet, ha már nincs semmi értelmes elfoglaltságom. Eléggé elfoglaltam magam a netezéssel, mert vagy 3 óráig csak a gépet lestem. Kikeltem az ágyból és lementem a nappaliba. Hyerim már nem volt sehol. Megnéztem minden helyiséget a házban, de sehol sem találtam. Akkor gondolom hazament. Összedobtam magamnak egy kis rament ebédre. Mi tagadás eléggé vártam már hogy 3 óra legyen. Az időt tévézéssel ütöttem el. 2 óra felé elkezdtem készülődni.

3 óra előtt pár perccel megláttam a ház előtt egy autót. Gondoltam Kyungsoo az. Zsebre tettem a telefonom és a pénztárcám majd kimentem. D.O az autónak dőlve várt engem. Mikor odaértem hozzá, teljesen váratlanul megölelt. Nem mondom hogy rosszul esett, csak váratlanul ért. De 1-2 másodperc után miután felfogtam hogy mi történik, visszaöleltem. Elengedett és láttam raja hogy eléggé zavarban van.
- Megyünk? - mosolyogtam.
- P-persze.
Beszálltunk mind a ketten. Egy kis idő múlva meg is érkeztünk.
- Úristen ez milyen nagy - csodálkoztam az épületre, mire Kyungsoo felkuncogott.
Felmentünk az ő részükre. Nem volt valami nagy, ahhoz képest hogy 12-en laknak ott, de szép volt. Azok alapján amiket olvastam ezekről a helyekről, sokkal jobbnak tűnik.
- Kérsz valamit? Nyugodtan ülj le - mutogatott a kanapéra.
- Nem köszönöm. A többiek hol vannak? - kérdeztem.
- Igazság szerint, fogalmam sincs - ült le mellém.
- Miért hívtál át?
- Hát... Csak khm tudod...
- Annyeonghaseyo emberek - tört be az ajtón Chanyeol és Baekhyun.
- Oh csak nem megzavartunk valamit? - vigyorgott Baek.
- Dehogyis - pirult el Kyungsoo.
Csak annyit vettem észre hogy Kyungsoo elég szúrós szemmel nézett Baekre és Chanre.
- Ja, akkor mi megyünk... Hova is? - kérdezte Baek Chanyeolra nézve.
- Szobára asszony! - lökdöste meg őt Chanyeol.
Miután Baekyeol eltávozott, én is eléggé zavarban éreztem magam.
- Na szóval. Segítenél nekem vacsorát főzni? Gondoltam te is itt maradhatnál utána - nézett rám Kyungsoo.
- Persze! És mit is főzünk?
- Köszönöm! Egyedül szinte mindig alig tudok annyi kaját csinálni. Csak néha segítenek nekem.
Olyan ételeket mondott amit én képtelen lettem volna megcsinálni, szóval csak néztem. Én dolgom annyi volt, hogy adogattam neki a dolgokat és pluszban felvágtam valamit. Bevallom nem vagyok egy ötcsillagos séf...
Éppen valami nem tudom miféle dolgot vágtam össze és Kyungsoo hátulról átölelt. Megijedtem és reflexből megfordultam, ennek következményeképp ajkaink összeértek.