10. fejezet

* Sooah szemszöge *

- Jól ellehetnek ha már vagy egy órája fent vannak - motyogtam magamnak.
- Sooah unnie!!! - kiabált Seyeon. - Van neked egy ajándékom! - szaladt le az emeletről. - Oppa gyere le!
Kyungsoo nagyon lassan sétált le a lépcsőn. Hát mikor megláttam hogy nézett ki, nem bírtam abbahagyni a nevetést. Seyeon szépen kikente őt. Vörös rúzs, lila szemceruzával szívecskék az arcán, fekete szemhéjfesték szanaszét kenve, piros púder, és csillámpor...
- Talán nem tetszem? - jött oda hozzám Kyungsoo.
- Tudsz róla, hogy még a hajad is csillámos? - vigyorogtam.
- Hát persze, azt külön én kértem - mosolygott.
- Amúgy ez az árnyalat nem illik a szemedhez - mutogattam a szeme felé.
- Pedig profi csinálta - nézett Seyeonra, aki csak nevetett.
- Gyere, segítek lemosni ezt a mesterművet - mondtam. - Seyeon feljössz, vagy itt maradsz?
- Maradok! - mondta és leült megint a tv elé mi meg felmentünk a fürdőszobába lemosni azt a szexi sminket.
- Nagyon aranyos kislány - mosolygott Kyungsoo . - Remélem az én lányom is ilyen lesz...
- Lányt akarsz? - kérdeztem miközben tisztogattam az egyik szemét.
- Egy lányt és egy fiút, de ha úgy alakul lehet több is - nevetett.
- Már most tervezet a jövődet, vagy mi?
- Csak néha ilyeneken gondolkozom... Meg milyen lehet a házas élet. Kész vicc, hogy ezeken töröm a fejem, miközben szinte még barátnőm sem volt - vigyorgott.
- Szerintem nem hülyeség.
- Egy barátnőm volt, de egyáltalán nem volt az a "hú de nagy szerelemben vagyunk".
- Nekem csak Sehun volt. De gondolom a szakításunk után, átment még pár lányon - sóhajtottam.
- Tényleg sajnálom, hogy nem mondtam el.
- Kész vagy - mondtam.
- Köszönöm. Szép lett volna ha így megyek haza - nevetett fel.
Lementünk vissza.
- Asszem én nem zavarok tovább - nézett az órájára Kyungsoo.
- Oppa! - szaladt hozzá Seyeon. - Ne menj! Maradj vacsorára!
- Hát... - nézett rám. - Ha a háziasszony is megengedi.
- Persze.. maradhatsz - mondtam. - Akkor én neki is állok a vacsorának.
- Nem csinálhatnám én? - fogta meg a csuklóm Kyungsoo, mikor mentem volna a konyha felé.
- De te vagy itt a vendég..
- Most miért nem engedsz főzni? Nem volt jó a múltkori?
- De igen...
- Akkor? - szakított félbe. - Megyek, megcsinálom nektek a 'specialitásomat' - mondta és bement a konyhába.
- Még egy ilyen makacs embert - morogtam magamban.
- Kyungsoo oppa tud főzni? - nézett fel rám Seyeon.
- Oppa nagyon jól főz - mosolyogtam.
Seyeonnal elüttük az időt és Kyungsoo behívott segíteni megtálalni.
- Oppa mit csináltál? - szaladt oda Seyeon.
- Kimchi spagetti - guggolt le hozzá. - Szereted?
- A nevelő anyukám is mindig ezt csinál - mosolygott és Kyungsoo végigsimított a haján.
Vacsorázásnál elkezdett csörögni a telefonom. Sehun volt az de kinyomtam. Utána még vagy ötször hívott, de nem érdekelt.
- Miért nem veszed fel? - kérdezett Kyungsoo.
- Nincs semmi beszélnivalóm vele - mondtam majd folytattam az evést.
- Oppa ez nagyon finom lett! Unnie nem csinált ilyen jó ebédet - mondta és erre Kyungsoo egy kicsit felkuncogott.
Vacsora után összepakoltam és elmosogattam. Kyungsoonak már mennie kellett és kikísértem őt.
- Sooah unnie, képzeld! Amíg mosogattál, oppa megígérte hogy megvár és feleségül vesz engem!!! - ugrált Seyeon.
- Szerencsés kislány vagy - mosolyogtam. - Na irány fürdeni - mondtam és felmentem megengedni neki a vizet.
Bementem a szobámba, de rögtön mehettem le, mert valaki csöngetett. Kimentem és Sehun állt a kapunál.
- Mi az? - kérdeztem anélkül hogy kinyitottam volna a kaput.
- Miért nem vetted fel a telefont? - aggodalmaskodott.
- Miért, kellett volna? - válaszoltam flegmán.
- Azt hittem valami bajod esett! És miért viselkedsz így?
- Nincs semmi bajom, megnyugodhatsz. De menj haza késő van, és biztos van aki vár rád... - mondtam és karjaimat egymásba fontam.
- Te meg miről beszélsz? - értetlenkedett Sehun.
- Mondom, menj! Már biztosan vár téged Daeun - mondtam majd elindultam befelé.
Bementem és rögtön kaptam egy üzenetet. Hát kitől, Sehuntól, hogy engedjem be és beszéljük meg.
- Mi van?! - nyitottam ki az ajtót.
- Kérlek beszéljük meg! - mondta mire egy kis hezitálás után, kinyitottam neki a kaput.
Bent leültünk a nappaliban.
- Várom a magyarázatod - mondtam miközben egymásba fontam karjaimat és hátradőltem.
- Szakítani akartam vele, de...
- De? - vágtam közbe, mire csak hallgatott és a földet nézte. - Mondok valamit, amit lehet te nem vettél észre. Azért nem szakítottál még azzal a lánnyal, mert túlságosan szereted őt - mondtam és megteltek a szemeim könnyekkel. - Igazam van, vagy igazam van?
- De én csak téged akarlak... - suttogta Sehun.
- Az lehet hogy engem akarsz, de mást szeretsz! Nem is vártam, hogy én legyek neked az első, de az nem azt jelenti hogy a dugópajtásod leszek amíg más lánnyal mész sétálgatni meg romantikus randikra viszed őt! Lehet jobb lett volna ha vissza se jövök Szöulba. Mindenkinek jobb lenne ha maradtam volna a picsámon Angliában...
- Ennyire feldühítettelek volna, hogy ilyeneket mondasz? - kérdezte halkan.
- Mert mégis mit vártál, hogy megdicsérlek?! - mondtam szinte már kiabálva miközben hirtelen felálltam.
- Nem várom hogy megbocsáss nekem, mert tudom hogy úgysem fogsz... - mondta miközben könnyes szemeivel rám nézett.