9. fejezet

Beszélgettünk, és kicsit megismerkedtünk egymással, mert mint említettem szinte még soha nem találkoztunk.

- Unnie, elmegyünk sétálni? - kérdezte Seyeon miután abbahagyta az evést.
- Persze, de akkor felhívom Hyerim unnie-t, hogy azért ne tévedjünk el - mondtam.
Kimentem a nappaliba és felhívtam Hyet. Kb. egy fél óra múlva meg is jött. Bemutattam neki Seyeont, és már mentünk is.
- Sooah unnie, veszel nekem bubis teát? - kérdezte Seyeon, mikor beértünk a városba mire én csak bólintottam.
Találtunk egy helyet, ahol lehetett venni. Nem akartam hinni a szememnek, de teljesen olyan volt ott az egyik srác mint Sehun.
- Te Hyerim... - szóltam barátnőmnek. - A hosszú hajú lánnyal, az nem Sehun?
- Az teljesen kizárt, mit keresne Sehun egy másik lá... - a mondat végére elhalkult mert oda nézett. - Ha? Tényleg olyan mint Sehun... De, biztos nem ő az, nyugodj meg!
- Mit csinálsz? - kérdezte mikor elővettem a telefonom. - Csak nem le akarod fényképezni?
- Mi? Nem, dehogy is, felhívom Kyungsoot.
- Igen? - szólt bele D.O.
- Én vagyok, Sooah. Nem tudod véletlenül, hogy Sehun merre van? - kérdeztem.
- Nem... Igazából ma még nem is láttam őt. Miért? 
- Majd elmesélem, mert most mennem kell, szia! - mondtam és le is tettem. - Fú, Hye, én nem tudom, de szerintem az ott biztos Sehun.
- Küldj neki egy üzenetet... És ha előveszi a telefonját hogy megnézze akkor az ott ő - adta az ötletet Hyerim.
Megcsináltam amit Hyerim mondott, küldtem neki egy üzenetet, hogy este tudunk-e találkozni. Amíg megvettem Seyeonnak a teát, Hye figyelte őt, de nem vette elő.
- Akkor téves riasztás, az ott nem ő.. - mondta Hye.
- Kicsoda? - kérdezte Seyeon.
- Á senki... Menjünk - mondtam.
- Várj, várj, várj, várj, várj! - fogta meg a karom Hyerim. - Nézd!
Az a Sehun hasonmás átkarolta azt a csajszit és elővett a zsebéből egy telefont, pár másodperc múlva pedig elrakta, erre az én telefonom kezdett rezegni.
- Kérlek mondjátok, hogy nem Sehun miatt jelez a telefonom - nyúltam a zsebemhez.
De Sehun volt az. Azt írta hogy a ma este nem jó neki... milyen meglepő módon. Egy világ omlott össze bennem, hogy talán megcsal.
- Na, az lesz a legjobb ha hazamegyünk - mondtam miközben visszafogtam a sírást.
Próbáltam arra gondolni hogy valami rokona, vagy közeli barátja, etc., de nem nagyon ment...
- Nem megyünk el még kicsit sétálni, unnie?
- Most unnienak nem jó, Seyeon - simított végig Hyerim Seyeon haján.
Hazamentünk Seyeonnal, és Hye is elment. Otthon mindketten a tévét néztük, és miatta valami gyerekműsornak kellett mennie. Egy kis idő múlva csengettek. Odamentem az ablakhoz és Kyungsoo állt a kapu előtt.
- Kérsz valamit? - kérdeztem mikor beértünk.
- Ki az a kislány? - mutatott a tv előtt babázó Seyeonra. - Egyébként kérhetek egy pohár vizet?
- Persze - mondtam és bementünk a konyhába. - Egyébként ő az unokatestvérem, Choi Seyeon.
- Nagyon aranyos - mosolygott én pedig öntöttem neki vizet. - Valami baj van?
- Nem dehogyis - mondtam egy műmosollyal az arcomon.
- De látom hogy valami nincs rendben... Nekem elmondhatod - nézett a szemeimbe.
- Hát... csak feleslegesen vártam Sehunra 2 évet, és most eléggé átverve érzem magam.
- Csak nem..? Tudsz róla?
- Te is tudtad hogy Sehunnal barátnője van? - kerekedtek ki a szemeim. - Miért nem mondtad el nekem?
- Sehun már rég óta azzal mentegetőzött, hogy szakít Daeunnal, de látom még nem tette meg...
- Szóval Daeun a neve - mondtam elhaló hangon miközben a földet néztem hogy Kyungsoo ne lássa hogy mindjárt bőgök.
- Mikor felbukkantál szakítani akart vele, de nem tudom miért nem tette még meg. Sajnálom Sooah, hogy nem szóltam, szörnyű barát vagyok, de én is csak neked akartam jót...
- Mi? Dehogy, ez nem a te hibád. Kíváncsi vagyok hogy ezt meddig lenne képes csinálni.
- Ha ez kicsit jobb kedvre derít... Én soha nem csinálnám veled ezt - mosolygott. - Érdekes hogy alig 1 hónapja találkoztunk, de már olyan mintha 1000 éve ismernélek.
- Kedves vagy - rámosolyogtam és megöleltem.
Megint az a fura érzés kapott el, mint mikor segített azon az estén az autóhoz menni.
- Sooah... - mondta Kyungsoo mire feleszméltem, hogy már kb. 1 perce ölelkezünk.
- Aigoo, bocsánat - mosolyogtam zavaromban miközben elengedtem őt.
- Nem azért szóltam, mert rosszul esett - mondta és csak a földet pasztázta.
- Unnie, ő a barátod? - jött be a konyhába Seyeon.
- Á nem - ráztam a fejemet.
- De igen! Látom hogy néz rád az az oppa! Mint a mesékben a herceg a hercegnőre - vigyorgott Seyeon.
- Chh. Még kioktat engem a szerelemről egy 6 éves - néztem kicsit dühösen Seyeonra.
- Hát ő előbb észrevette, mint te - nevetett Kyungsoo.
- Mi? - néztem rá.
- Semmi, semmi - pirult el.
- Unnie olyan buta vagy! Kyungsoonak hívnak? - nézett fel D.O-ra mire ő csak bólintott. - Kyungsoo oppa, jössz játszani?
- Hát persze - mosolygott és kimentek én pedig követtem őket.
Én leültem a kanapéra, ők pedig felmentek az emeletre.

* Kyungsoo szemszöge *

Felmentem az emeletre a kislánnyal és bevezetett az egyik szobába.
- Hé, ez nem Sooah szobája? - kérdeztem miközben Seyeon elkezdett keresni valamit.
Pár másodperc múlva elővett valami nagy dobozt engem meg leültetett az ágyra. Kinyitotta a dobozt én meg csak lestem.
- Uhm, Seyeon, mit akarsz azzal a sok sminkes cuccal?
- Megszépítelek! - nevetett miközben kivett egy vörös rúzst és közelített vele felém.