4. fejezet

Megijedtem és reflexből megfordultam, ennek következményeképp ajkaink összeértek.

Kyungsoo ijedten lépett hátra. 

- Sajnálom. Bocsánat. Nem tudom mi ütött belém - tette egyik kezét a tarkójára és közben a földet bámulta. 

- Semmi gond... - simítottam végig karján. - Megesik.. Akkor folytatjuk? 

- Tessék? - kerekedtek ki a szemei. 

- Mármint a főzést - mosolyodtam el. 

- Ja, hát persze... - pirult el. 

Elég nagy csend volt miközben főzőcskéztünk, csak akkor szólalt hozzám ha kellett neki valami.

- Kyungsoo... 

- Igen? - figyelt fel a pult mögül, mert éppen nagyban keresett valamit.

- Miért öleltél meg az előbb? - kíváncsiskodtam, mivel nagyon érdekelt. 

- Hát.. én csak.. 

- Uhm, asszem értem, nem kell magyarázkodnod - mosolyogtam rá. 

Egy másfél óra múlva készen is lettünk majdnem mindennel, már csak meg kellett teríteni. Nem tudom Kyungsoo hogy tudja ezeket szinte minden nap egyedül megcsinálni. 
- Egyébként a többiek hol vannak? - kérdeztem. 
- Nem tudom. Mindjárt jövök, felhívom Kait - mondta, majd kiment az ebédlőből. 
Miután kiment, leültem egy székre és csak néztem ki a fejemből. 
- Pár perc és itthon vannak - jött be és ült le mellém. - Elnézést megint az előbbiért. 
- Mondtam már hogy nem baj... - mosolyogtam rá. - Miért vagy ilyen feszült? És miért kérsz mindenért bocsánatot?
- Nem tudom... Egyébként történt valami tegnap este, mikor hazamentél? Remélem nem baj, hogy engedtük Sehunnak hogy utánad menjen... 
- Dehogyis baj, legalább nem kellett a sötétben egyedül hazamennem. 
- Szóval ő hazakísérhetett... - motyogta. 
- Micsoda szépséges illatokat érez kifinomult orrom - hallottuk Chen hangját a nappaliból. 
- Te hülye, egy illat hogy lehet szép? - oktatta ki őt Suho. 
- Hogy-hogy csak ennyien vagytok? - kérdezte Kyungsoo mikor, pontosan Chen, Suho, Kris, Kai, Luhan és Sehun bejöttek. 
- Tudtommal Xiumin valami csajjal van, amit egyáltalán nem kéne. Többiekről fogalmam sincs - mondta Suho. 
Kyungsoo elküldte Krist hogy hívja ki Baeket és Chanyeolt, amíg ő kihozza a kaját Kai-val. 
- Leülhetek melléd? - kérdezte Sehun, mire én csak bólintottam. 
Kai és D.O kihozta az ételt, és Kyungsoo a másik oldalamra ült. Egy nagyon picikét kínos volt. A fiúk jól elbeszélgettek miközben ettek, de én csak piszkáltam azt ami előttem volt. 
- Valami baj van? - fordult felém Sehun. - A tegnapi aggaszt? Vagy mi? 
- Nem, dehogyis, semmi baj. Csak egyszerűen nem vagyok éhes... És egy kicsit rosszul érzem magam. Kimehetnék mosdóra? 
- Persze. Gyere megmutatom hol van - mondta majd felálltunk mind ketten. 
- Hova mentek? - fogta meg a csuklóm Kyungsoo.
- Csak megmutatja hol van a mosdó - mondtam. 
Sehun elvezetett a mosdóhoz, megköszöntem és bementem. Ami ott várt eléggé meglepett és kénytelen voltam sikítani. 
- Ne sikíts már! Így hogy fogom megszerezni Kai oppa alsónadrágját? - kérdezte egy teljesen idegen lány.
- H... Ho.. Hogy mi csoda? Minek neked az? - néztem rá kitágult szemekkel. 
- Csak tudni szeretném mekkora méretűt vegyek az én jövendőbeli férjemnek - ecsetelte nagy boldogan az a lány. 
- De te nem lehetsz itt! 
- Mert te ki vagy hogy megmondd nekem?! Amúgy te is miért vagy itt? - kérdezősködött. - Oh, talán az egyikük barátnője vagy?! Úristen ezt megírom a tumblrömön! 
- Ha?! Micsoda? Te itt valamit nagyon félreértettél - ráncoltam a homlokom. 
- Ugyan már, ha nem valamelyikük barátnője vagy, akkor mégis miért lennél itt? 
- Hát.. mert... 
- Miért sikítottál? - nyitotta ki az ajtót Kyungsoo. - Ki az a lány? 
- D.O. oppa!!! - kiabált a lány. 
- Srácok asszem van egy kis gond - kiabált Kyungsoo a fiúknak, mire Kai és Sehun idejöttek. 
- Ez meg ki a szent kenyér? - kérdezte Kai. 
- A jövendőbeli menyasszonyod vagyok Jongin oppa! - mosolygott a csajszi. 
- Na jó asszem neked nem itt van a helyed - fogta meg a lány karját Kai és kivezette őt. 
- Bolond sasaeng fanok... - sóhajtott Kyungsoo. - Nincs semmi bajod? 
- Persze, nincs. De egy kicsit még mindig rosszul érzem magam. Asszem haza kéne mennem - mondtam.
- Akkor hazaviszlek - ajánlotta fel Kyungsoo. 
Kyungsoo hazavitt. Mikor kiszálltam az autóból, ő is kiszállt. 
- Jó éjt - suttogta a fülembe miközben megölelt. 
- N-neked is... - mondtam majd bementem. 
Mikor beértem a nappaliba, hát mit mondjak nem éppen a legszebb látvány tárult elém.

3. fejezet

Már majdnem otthon voltam, mikor valaki megfogta a karom, lefogta a számat hogy ne tudjak sikítani és berántott egy sikátorba. 
Abban a pillanatban megfagyott bennem a vér, azt hittem ott kapok szívrohamot annyira megijedtem.
- Elengedlek ha nem sikítasz! - mondta egy ismerős hang.
Válaszolni nem tudtam, mivel keze még mindig a számon volt, csak bólogatni tudtam. Mikor elengedett, eltávolodtam tőle majd megfordultam hogy láthassam ki az.
- Sehun?! Te meg mi a francot csinálsz? Tudod hogy megijesztettél? - oktattam ki azt a tökfejet.
- Csak erre jártam és gondoltam visszaadom a pénztárcád. Ott hagytad a parkban - nyújtotta felém a tárcát én pedig kivettem a kezéből.
- És miért te hoztad? Ott sem voltál...
- Hosszú történet. Nem az a lényeg hogy visszakaptad?! - kezdett megint undok lenni.
Pedig már örültem, hogy törődik velem...
- De.. Igen az. Akkor én megyek. Jó éjt - indultam el, de Sehun visszafogott.
- Szeretnék mondani valamit - húzott közelebb magához.
- Igen? És mit? - kezdtem kicsit zavarban lenni a közelségétől.
- Sajnálom hogy olyan voltam tegnap este. Nem akartam - látszott rajta hogy ő is eléggé zavarban van, ezért egy kicsit hátrébb lépett.
- Semmi olyat nem tudsz mondani amivel meghatnál - próbáltam elrejteni hogy nagyon is érdekel miért mondott ilyeneket nekem.
- Hülyeségeket mondtam. 3 év alatt egyáltalán nem tudtalak elfelejteni.
- Nem érdekel! Akkor is fáj amit mondtál, még ha nem is igaz - fontam egymásba karjaimat. - Egyébként meg mire volt jó hogy a szívbajt hoztad rám?
- Próbáltam drámai hatást kelteni - vigyorgott majd összébb húzta magán a dzsekit.
- Ugyan olyan hülye maradtál - motyogtam magamba.
- Tessék?
- Semmi.. Most ha megbocsátasz, én hazamegyek - mondtam majd elindultam.
- Ne vigyelek haza? - szólt utánam.
- Egyedül is hazatalálok.
- És ha tényleg megtámad valaki? - mikor ezt kimondta megálltam. - Mit csinálsz? Hozzávágod a magassarkúd?
- Talán. Miért?! - fordultam felé, mire csak nevetett.
- Gyere, hazaviszlek - elindult felém és megfogta a kezem.
- Engedj el... - húztam ki a kezemet az övéből. - Mondtam, hogy nem kell a segítséged.
- Hát jó. Akkor jó éjt - mondta majd elindult ki a sikátorból és elment.
Már egészen beesteledett és eléggé hűvös volt már. Lépteket hallottam. Azt gondoltam, hogy Sehun még mindig nem fogta fel hogy nem kérek a segítségéből.
- Sehun kopj már le végre! - kiabáltam.
Egyre jobban kezdtem sietni, már nem voltam egyáltalán messze a lakásomtól. Még mindig hallottam a lépteket és úgy hallatszott hogy egyre gyorsabb. Megfordultam és sehol senki. Mentem tovább majd valaki a vállamra tette a kezét. Mikor megfordultam egyáltalán nem Sehun volt. Felsikítottam. A fickó elkezdett vigyorogni én pedig megpróbáltam elfutni de a pasas visszafogott és még a pulcsimat is elszakította. Ekkor fogalmam sincs hogy honnan de Sehun megjelent és behúzott egyet annak az embernek, aki el is ment majd Sehun odajött hozzám.
- Jól vagy? Miért nem vágtad hozzá a cipőd? - vigyorgott.
- De vicces vagy - igazítottam meg a ruhám. - Miért követtél?
- Hát ha egyszer nem engedted hogy hazavigyelek... De jól tettem hogy utánad jöttem. Talán ha nem vagyok itt...
- Jó, értem.. És köszönöm.
- Igazán nincs mit. Na most már így megengeded hogy hazavigyelek? - kérdezte.
Már nem tudtam neki ellenállni, amúgy is féltem, és addig nem hagyott volna amíg nem mondok igent. Nagyon hálás voltam neki, hogy leütötte azt a pasast. Tényleg ha nincs ott Sehun ki tudja mit csinált volna. Elsétáltunk az autójához, elmondtam neki hol lakom és hazavitt. Megérkeztünk.
- Khm. Nagyon hálás vagyok - mondtam.
- Igazán nincs mit.
- Akkor jó éjszakát - mondtam majd kiszálltam és bementem a házba.
Mikor kinéztem, Sehun még mindig ott állt, de nem törődtem vele. Lefürödtem, átöltöztem és miközben vacsoráztam próbáltam kiverni a fejemből a nemrég történteket. Nem tudtam aludni még 11-kor sem, ezért lementem a nappaliba hogy nézzek valami filmet. Hát mikor leértem akkor is egy kisebb szívroham kapott el, valaki ott volt a kanapén. Ki más lett volna mint Hyerim. Már megint leitta magát a sárga földig.. Még jó eltalált ide hozzám, különben kitudja most hol lenne. Nem ébresztettem fel, inkább felmentem vissza a szobámba és megpróbáltam aludni.

****

Reggel hát hogy nem, megint a telefonom csörgésére ébredtem...
- Igen? - szóltam bele.
- Jó reggelt! Csak nem megint én ébresztettelek fel? - kérdezte Kyungsoo.
- De igen. De semmi baj.. - keltem ki az ágyból.
- Ígérem többet nem foglak ilyen korán hívni!
- Jó.. De most miért hívtál?
- Csak... Tudod lesz délután egy kis szabadidőm... Nem lenne kedved eljönni a kollégiumunkba? - hallottam a hangján hogy kissé zavarba jött.
- De, persze. Úgy sincs semmi tervem mára - fogadtam el a meghívást.
- Remek! Akkor olyan délután 3?
- Nekem jó, csak egy gond van... Fogalmam sincs hogy hol van az SM koli...
- Akkor érted megyek! - jelentette ki. - De hova is?
Lediktáltam neki a címet. Még egy kicsit visszafeküdtem aludni. Nem tudom felfogni hogy tud Kyungsoo már reggel 7-kor ilyen fitten hívogatni engem és programokat szervezni. Mindegy, azért nagyon tetszik hogy valaki ilyen kedves velem. Olyan 2 órát aludhattam körülbelül. Felöltöztem és lementem a konyhába megreggelizni. Hyerim még mindig aludt ezért próbáltam extra csendes lenni, mivel az én barátosném a legkisebb zajra is képes felébredni. Visszaosontam a szobámba, és magamhoz vettem a laptopom. Elkezdtem böngészni az internetet, ha már nincs semmi értelmes elfoglaltságom. Eléggé elfoglaltam magam a netezéssel, mert vagy 3 óráig csak a gépet lestem. Kikeltem az ágyból és lementem a nappaliba. Hyerim már nem volt sehol. Megnéztem minden helyiséget a házban, de sehol sem találtam. Akkor gondolom hazament. Összedobtam magamnak egy kis rament ebédre. Mi tagadás eléggé vártam már hogy 3 óra legyen. Az időt tévézéssel ütöttem el. 2 óra felé elkezdtem készülődni.

3 óra előtt pár perccel megláttam a ház előtt egy autót. Gondoltam Kyungsoo az. Zsebre tettem a telefonom és a pénztárcám majd kimentem. D.O az autónak dőlve várt engem. Mikor odaértem hozzá, teljesen váratlanul megölelt. Nem mondom hogy rosszul esett, csak váratlanul ért. De 1-2 másodperc után miután felfogtam hogy mi történik, visszaöleltem. Elengedett és láttam raja hogy eléggé zavarban van.
- Megyünk? - mosolyogtam.
- P-persze.
Beszálltunk mind a ketten. Egy kis idő múlva meg is érkeztünk.
- Úristen ez milyen nagy - csodálkoztam az épületre, mire Kyungsoo felkuncogott.
Felmentünk az ő részükre. Nem volt valami nagy, ahhoz képest hogy 12-en laknak ott, de szép volt. Azok alapján amiket olvastam ezekről a helyekről, sokkal jobbnak tűnik.
- Kérsz valamit? Nyugodtan ülj le - mutogatott a kanapéra.
- Nem köszönöm. A többiek hol vannak? - kérdeztem.
- Igazság szerint, fogalmam sincs - ült le mellém.
- Miért hívtál át?
- Hát... Csak khm tudod...
- Annyeonghaseyo emberek - tört be az ajtón Chanyeol és Baekhyun.
- Oh csak nem megzavartunk valamit? - vigyorgott Baek.
- Dehogyis - pirult el Kyungsoo.
Csak annyit vettem észre hogy Kyungsoo elég szúrós szemmel nézett Baekre és Chanre.
- Ja, akkor mi megyünk... Hova is? - kérdezte Baek Chanyeolra nézve.
- Szobára asszony! - lökdöste meg őt Chanyeol.
Miután Baekyeol eltávozott, én is eléggé zavarban éreztem magam.
- Na szóval. Segítenél nekem vacsorát főzni? Gondoltam te is itt maradhatnál utána - nézett rám Kyungsoo.
- Persze! És mit is főzünk?
- Köszönöm! Egyedül szinte mindig alig tudok annyi kaját csinálni. Csak néha segítenek nekem.
Olyan ételeket mondott amit én képtelen lettem volna megcsinálni, szóval csak néztem. Én dolgom annyi volt, hogy adogattam neki a dolgokat és pluszban felvágtam valamit. Bevallom nem vagyok egy ötcsillagos séf...
Éppen valami nem tudom miféle dolgot vágtam össze és Kyungsoo hátulról átölelt. Megijedtem és reflexből megfordultam, ennek következményeképp ajkaink összeértek.

2. fejezet

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Ismeretlen szám volt, de azért felvettem.
- Hallo?! - szóltam bele álmosan.
- Jó reggel! Felébresztettelek? Olyan fáradtnak tűnik a hangod ~ Kyungsoo vagyok! Tudod, tegnap estéről - ez aztán tud beszélni.
- Tudom, tudom... Igen felébresztettél - ültem fel az ágyban.
- Oh~ Mianhaeyo. Csak meg szerettem volna kérdezi hogy jól van-e a bokád.
- Igen, jól. Tegnap este bekötöttem, és azóta nem is fáj.
- Na annak örülök! - hallottam a hangján hogy mosolyog. - Lenne kedved ma együtt ebédelni? Kicsit megismerhetnénk egymást.
- Persze.. Benne vagyok - mosolyogtam.
- Jöhetne Kai, Baekhyun, Chanyeol és Chen?
- Persze. Tőlem akár az egész Exo-t elhozhatod. Hatalmas rajongótok vagyok! - kezdtem majdnem fangirlingelni.
-  Ezt jó tudni - hangján ismét hallani lehetett hogy elmosolyodott.
Megbeszéltük hol és mikor találkozunk. Lementem a konyhába csinálni magamnak valami reggelit, mivel már farkas éhes voltam. Miközben nagyban tevékenykedtem hirtelen valaki hátulról megölelt.
- Jó reggelt! - ordította a fülembe Hyerim.
- Reggelt. Hogy hogy ilyen korán?
- Gondoltam megleplek hogy tudok korán is kelni - nevetett. - Mellesleg csinálhatsz nekem is reggelit, én sem ettem még.
- Varázsszó? - fordultam felé.
- Kérlek! - nézett rám kiskutya szemekkel.
Csináltam mindkettőnknek reggelit, és kimentünk az ebédlőbe enni.
- Mikor látogatod meg a szüleidet? - kérdezte Hyerim.
- Alig 2 hete jöttem Szöulba, csak az ünnepekre megyek vissza Angliába.
- Ah értem. Van mára valami programod?
- Ami azt illeti van - válaszoltam.
- Uuu, és mi? - könyökölt az asztalra Hye.
- Kyungsoo elhívott ebédelni.
- Hmm, még csak tegnap találkoztatok és már is randi?! Hm-hm nem lesz ez így jó, ha így rögtön a közepébe vágtok, mondom én! - oktatott ki barátném.
- Nem randi lesz... - pirultam el. - Jönnek többiek is.
- Sehun is?!
- Dehogy is.. Tudtommal nem. De remélem nem. Még zaklatná őt hogy újra látnia kell - ettem tovább.
- Mit mondott tegnap? - kíváncsiskodott.
- Csak annyit hogy már nem érdeklem - mondtam és felálltam az asztaltól.
- Készülődnöd kéne, már fél 10 van - Hyerim is felállt és jött utánam a konyhába, miközben próbálta elterelni a szót. - Esetleg segítsek ruhát választani, vagy valami?
- Csak fél 12-re kell mennem, de segíthetsz.

Elmosogattam majd felmentünk a szobámba kiválasztani a ruhát. 

Nem nagyon válogattam, csak előkerestem egy sima szürkés-lilás trikót, és hozzá egy világos rózsaszín pulcsit és egy világoskék csőfarmert. Időközben Hyerimnek mennie kellett, mert kiderült neki sem lesz unalmas a napja, ugyanis tegnap este eléggé összemelegedett egy pasival. Nem is ő lenne ha nem szedne fel valakit rögtön azután hogy emberek közé lép. Bementem a fürdőbe fogat mosni, enyhén kisminkeltem magam és a hajamat is megcsináltam. Mire feleszméltem már 11 óra volt. Észre sem vettem hogy eddig pipiskedtem volna, mert ez nem is nagyon vall rám. Elindultam arra a helyre ahova a megbeszéltük. Gyalog mentem, és bevallom kissé féltem hogy eltévedek vagy valami, de szerencsére nem volt olyan messze. Mikor odaértem már ott vártak a fiúk a kávézó előtt. Bementünk és mindegyikünk kért valamit. 

- Sokat hallottunk már rólad - nézett felém Chanyeol. 

- Gondolom elég rég volt hogy Sehun rólam beszélt volna - próbáltam nem kimutatni hogy bánt. 

- Igaz. Még gyakornokok voltunk mindannyian mikor rólad áradozott mindenkinek - mosolygott Kai.

- Ahh a szép gyakornoki időszak - emlékezett vissza Chanyeol. - Emlékszem minden este kifulladva dőltem be a szobámba. 

- Kyungsoo mondta hogy nagy rajongónk vagy - vágott a nagy megemlékezésbe Baekhyun, mire én elpirultam.

Megebédeltünk, közben elbeszélgettünk és jobban megismertük egymást. Igaz mivel ahogyan Baekhyun mondta, rajongójuk vagyok szóval annyira újat nem tudtak mondani magukról. 

- Srácok, ma szabadnapunk van, mi lenne ha elmennénk szórakozni? - ajánlotta fel Kyungsoo.

- Mégis hova? - ráncolta a szemöldökét Chen. 

- Mozi, park.. Mit tudom én, de nekem nincs kedvem a kollégiumban ülni - dőlt hátra a széken Kyungsoo. - Gondolom te sem akarsz otthon unatkozni - nézett rám. 

- Uhm, nem nem hiszem. 

- Akkor ezt megbeszéltük - állt fel Chen. - Irány a... Hova is megyünk? - vakarta meg a tarkóját. 

- Nem tudom - nézett rá Kai. - Talán mozi? 

- Jó, de mit nézünk? - kérdezte Chan.

- Valami horror kéne - csillant fel a szeme Chennek. 

- Persze, és megint sikítozva rohansz ki, mint múltkor nem?! - mondta Baekhyun, mire egy kicsit elnevettem magam. 

A fiúk megbeszélték mit nézünk, kifizettük az ebédet és mentünk is a közeli plázába a moziba. 

- Hagyd majd én fizetem a jegyed - mondta Kyungsoo mikor kerestem a tárcámat. 

- De.. 

- Semmi de - mosolygott rám. 

Valami eszméletlen nagy hülyeséget néztünk, bár nem is csodálkozom hogy Chanyeol és Chen ilyen filmet választott. Mire vége lett a filmnek már délután fél 4 volt, de a fiúk még mindig nem akartak hazaengedni. Eszükbe jutott az a csodálatos ötlet, hogy mi lenne ha szétnéznénk, aztán elmennénk egy parkba. 

Ismét észre sem vettem de már 6 óra volt. Fura, de elég korán kezdett sötétedni, ezért mondtam a fiúknak hogy nekem már mennem kéne haza. 

- Hazavigyünk? - kérdezte Baek. 

- Köszönöm, nem kell hazatalálok egyedül is - mondtam, majd elköszöntem tőlük és elindultam haza. 

Nagyjából tudtam merre van, bár ismét féltem hogy eltévedek. Pedig nem most vagyok itt először, hiszen 16 éves koromig itt éltem. Egy fél óra séta után már inkább kapkodtam a lábaimat mert tényleg nagyon sötét lett. A zsebemben elkezdett rezegni a telefonom, mikor elővettem láttam hogy Hyerim küldött sms-t. Megnéztem, és annyi volt benne, hogy vigyázzak mikor megyek haza, mert fura alakok járkálnak sötétedés után. Ááá nem féltem már eléggé is csak a sötéttől, most már attól is izgultam hogy mi lesz ha valami ilyennel összetalálkozom. Már majdnem otthon voltam, mikor valaki megfogta a karom, lefogta a számat hogy ne tudjak sikítani és berántott egy sikátorba. 

1. fejezet

Sehun és Sooah már 1 éve együtt van. Sehun elment az SM által megrendezett meghallgatásra. A cég tehetségesnek vélte, ezért adtak neki egy lehetőséget. Elment a szüleivel aláíratni a szerződést.
Sehun és Sooah szakított mielőtt a fiú beköltözött az SM kollégiumába, mert úgysem tudtak volna találkozni az iskola, beosztások, gyakorlások miatt.
3 évvel később Sooah elment egy rendezvényre a legjobb barátnőjével, Hyerimmel. Szépen kiöltöztek mind a ketten, úgy ahogyan azt illik.
***
Szép nyári este volt. Elindultunk a rendezvényre Hyerimmel. Nem akartam elmondani neki, de csak azért akartam ennyire elmenni oda mert tudtam hogy az EXO is ott lesz. Hyerimmel kellemesen eltöltöttük az
időt. Szinte az összes biasom fellépett. Kellett ez már nekem 2 év Anglia után.
- Hé te, az ott nem Sehun? - kérdezte Hyerim.
- Hogy mi? - kerekedtek ki szemeim.
- Ott! - mutatott pár Exo tag felé.
- De.. igen... az ő... - dadogtam és megteltek a szemeim könnyekkel, mert már 2 éve nem láttam őt, csak videón és képeken. - Szerinted rossz ötlet lenne odamenni hozzá?
- Hát.. Sooah én nem is tu... - kezdte el barátném.
- Megyek! - szakítottam félbe.
Körbementem és Sehun mögött találtam magam.
- Te meg...? - fordult hátra és suttogta Kai.
- Shhh~
- Oh.. - felvilágosodva nézett rám és visszafordult.
Közelebb mentem Sehunhoz és átöleltem hátulról a derekát. Döbbenten hátra nézett, pár másodpercig csak nézett rám, aztán leesett neki ki is vagyok.
- Sooah...?! Hogy kerülsz ide? - lepődött meg.
- Így kell üdvözölni egy kedves ismerőst? - mosolyogtam rá.
- Umm... nem. Azt hiszem - motyogott.
- Ahh~ tudod meddig vártam hogy találkozhassak veled? - öleltem meg őt.
- Uhm.. Nem tudom?
- Erre nem várok választ, pabo! - öleltem magamhoz még szorosabban.
Sehun megfogta a karomat és elvezetett egy folyosóra, ahol senki sem volt.
- Hogy gondoltad hogy itt ölelgetsz nyilvánosság előtt?! Tudod te hogy mekkora botrány lesz abból ha akár egy kép is kikerül rólunk?
- Én... csak meg akartalak lepni... Azt hittem örülni fogsz nekem - hajtottam le a fejemet.
- Rosszul hitted.
- Most miért vagy ilyen bunkó? Valami rosszat tettem? - kérdezősködtem. - Azt hittem hogy örülni fogsz annak hogy itt vagyok és újra beszélhetünk...
- Örülnöm kéne? Már szakítottunk nagyon régen - válaszolt elég flegma stílusban.
- Azt hittem még... szeretsz... - mondtam olyan halkan hogy még én is alig értettem.
- Nem volt elég 3 év ahhoz hogy továbblépj? Nekem bőven elég volt - mire kimondta ezeket a szavakat, hatalmas fájdalmat éreztem a szívemben.
Nem bírtam tovább, sírtam. Visszarohantam a csarnokba, ahol még mindig vidáman élvezték az emberek az elő fellépéseket. Nagy rohanásomban nem vettem észre hova megyek, így nekiestem egy fiúnak, ezért majdnem
elestem, de ő elkapott. Mire feleszméltem kinek is mentem neki, gyorsan megigazítottam magam. Kyungsoo volt.
- Jól vagy? - kérdezte, mire már a többi tag is minket nézett.
- Nem. Mianhaeyo. Nem akartam neked jönni. Ügyetlen vagyok. Bocsánat - töröltem le könnyeimet.
- Te Sooah vagy? - mikor megkérdezte megfagyott bennem minden.
Talán Sehun mesélhetett rólam?
- I-igen... Honnan tudod?
- Mindannyiunk ismer - mosolygott.
- Miért sírsz? - kérdezte Kai.
- Hagyjuk - mondtam.
Megláttam Sehunt hogy teljesen nyugodtan sétál felénk. Gyorsan kiszaladtam az épületből, mit nem törődve a barátnőmmel aki rám várt.

- Mi a fenét mondtál neki? - kérdezte Kai.
- Én nem mondtam neki semmi rosszat. Régen nem kezdett bőgni az igazságtól - válaszolt közvetlenül Sehun.
- Most miért vagy ilyen érzéketlen Sehuna?
- Ki? Én? - értetlenkedett.
- Nem, a nagyanyám - mosolyodott el Kai.
- Hyung vicces kedvében van - grimaszolt Sehun.
- Dongsaeng pedig otthon hagyta az illedelmességét... Pabo - lökte oldalba őt Kai.

Írtam egy üzenetet Hyerimnek hogy kint várom őt. Pár perccel később megláttam őt, Kait és Kyungsoot sétálni a parkoló felé. Gyorsan odasétáltam hozzájuk, bár nem túl sikeresen, mivel a magassarkúban
kiment a bokám.
- Franc!! Aishh~
A kiáltásomra felfigyelve odasiettek hozzám.
- Jól vagy Sooah? - aggodalmaskodott Hye.
- Aigo..! Nem! Fáj.. - tettem a kezem a jobb bokámra.
- Azt meghiszem - mondta Kai.
- Tudsz menni? - kérdezett barátnőm.
Megpróbáltam felállni de nem ment.
- Ahh~ majd én segítek - nyújtotta felém egyik kezét Kyungsoo és segített felállni.
- Nee! Kiszakadt a szoknyám - fogdostam a szoknyarészen a lyukat. - Milyen szerencsés estém van...
Karom átemeltem Kyungsoo vállán és úgy mentünk az autóhoz. Bevallom élveztem hogy olyan közel lehetek hozzá, de nem tudom miért. Hyerim beült a vezető üléshez, és mielőtt Kyungsoo segített beszállni,
elkérte a számom. Miután megadtam neki, végül én is beszálltam. A fiúk visszamentek a rendezvényre, mi pedig hazamentünk.

****