- Miért hívtál ide ilyen hirtele... - akartam volna mondani, de Sehun teljesen váratlanul megcsókolt én pedig lefagytam.
Hát komolyan mondom, itt Dél-Koreában az emberek nagyon szeretnek hátulról támadni és hirtelen csókolgatni másokat.
- Akkor felmegyünk? - kérdezte majd megfogta a kezem.
Felmentünk a lakásba. Senki sem volt ott. Mondjuk én arra számítottam, hogy elmegyünk valahova.
- Kérsz valamit? - kérdezte mire én válaszul csak megráztam a fejem.
Rögtön miután megkérdezte neki lökött a falnak és megcsókolt megint.
- Mi az amit Kyungsoo meg tud adni, én pedig nem? - suttogta a fülembe.
- Huh?
Ellépett tőlem és kuncogni kezdett.
- Szereted Kyungsoot? - kérdezte.
- Én nem... nem hiszem - alig fejeztem be a mondatot már tovább folytatta.
- És engem?
Nem tudtam és nem is akartam elrejteni azt a tényt, hogy még mindig nagyon szeretem őt.
- Ne tagadd - nyomott újra a falhoz miközben mélyen a szemeimbe nézett.
- Nem is terveztem tagadni - válaszoltam.
- Ez akkor azt jelenti hogy még mindig szeretsz? - mosolygott mire válaszképpen bólintottam.
Sehun felkapott és bevitt a - gondolom az ő szobájába és letett az ágyra majd fölém hajolt és megcsókolt. Egyre lejjebb haladt, mikor már a nyakamat csókolgatta, eltoltam magamtól.
- Mi a baj? Valamit rosszul csináltam? - kérdezte kissé ijedten.
- Ó, nem, nem... Csak tudod.. nem úgy terveztem hogy az első... Egy ilyen rendetlen pasi-szobában legyen - mondtam félénken.
- Ó, értem - ült le mellém és megpuszilta a homlokom. - Egyébként. Akkor mi most megint együtt vagyunk?
Mikor kimondta azt a két szót, hogy "együtt vagyunk", eszembe jutott szinte minden régi közös emlékünk ami miatt egy-két könnycsepp szökött ki a szememből.
- Hé, mi a baj? - ölelt át Sehun és letörölte a könnyeimet.
- Á, csak.. Emlékszel mikor nyáron eljöttél velem és a családommal nyaralni? - néztem felé.
- Hogy a búsba ne emlékeznék rá? - nevetett.
- Amúgy nekem szabadna itt lennem? - gondolkodtam el.
- Tudtommal igen... Ha meg nem, akkor is én viszem el a balhét, ne aggódj - mosolygott.
Kimentünk a nappaliba tévét nézni. A kanapén Sehun átrakta egyik karját a vállamon.
- El is felejtettem megkérdezni... - kezdtem el a mondandómat és Sehun felém nézett. - Akkor te is szeretsz engem még mindig?
- Azt hittem ez egyértelmű - mosolygott és megpuszilt. - Egyébként ugye tudod, hogy a rajongók miatt nem mehetünk kettesben sehova...?
Erre eddig nem is gondoltam.
- Persze - hajtottam le a fejem.
- De ez nem azt jelenti, hogy nem lehetünk együtt - bújt hozzám.
Aish, hogy fogom elmondani Kyungsoonak ezt az egészet. Nem akarom megbántani - gondoltam magamban. Beszélgettünk még egy jó ideig, aztán mivel még ma azt terveztem, hogy ma akarom tisztázni a dolgokat D.O-val is, hazamentem. Otthon felhívtam Kyungsoot, hogy találkozzunk. Rögtön mentem is a megbeszélt helyre. Valami kis elhagyatott parkhoz kellett mennem, na mondom ez is jó lesz. Legnagyobb örömömre nem csak Kyungsoot láttam meg ott, hanem Kait is.
- Szia - köszöntek mind a ketten.
- Sziasztok...
- Valami baj van? - kérdezte Kyungsoo.
Nem hiszem el hogy már a legkisebb jelekből is észreveszi ha van valami.
- Beszélhetünk? - nem akartam húzni a dolgot.
- Persze.
- Két szemközt - fogtam meg D.O kezét.
Láttam rajta hogy nagyon érdekli mit akarok mondani. A fenébe is nem akarom megbántani - gondoltam magamban. Kicsit arrébb mentünk és leültünk egy padra. Gyorsan átgondoltam még, hogy fogom neki elmondani.
- Szóval, valamit el kell mondanom... - kezdtem bele.
- Igazából nekem is van mondanivalóm neked - mondta miközben elejtett egy halvány mosolyt.
- Kezdheted ha akarod - amúgy én sem tudom miért akarom ennyire húzni a dolgot.
- Hát jó... - mondta miközben mosolygott és megfogta a kezem.
Azt hiszem van egy sejtésem mit akar mondani.
- Szeretlek - nézett a szemeimbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése