1. fejezet

Sehun és Sooah már 1 éve együtt van. Sehun elment az SM által megrendezett meghallgatásra. A cég tehetségesnek vélte, ezért adtak neki egy lehetőséget. Elment a szüleivel aláíratni a szerződést.
Sehun és Sooah szakított mielőtt a fiú beköltözött az SM kollégiumába, mert úgysem tudtak volna találkozni az iskola, beosztások, gyakorlások miatt.
3 évvel később Sooah elment egy rendezvényre a legjobb barátnőjével, Hyerimmel. Szépen kiöltöztek mind a ketten, úgy ahogyan azt illik.
***
Szép nyári este volt. Elindultunk a rendezvényre Hyerimmel. Nem akartam elmondani neki, de csak azért akartam ennyire elmenni oda mert tudtam hogy az EXO is ott lesz. Hyerimmel kellemesen eltöltöttük az
időt. Szinte az összes biasom fellépett. Kellett ez már nekem 2 év Anglia után.
- Hé te, az ott nem Sehun? - kérdezte Hyerim.
- Hogy mi? - kerekedtek ki szemeim.
- Ott! - mutatott pár Exo tag felé.
- De.. igen... az ő... - dadogtam és megteltek a szemeim könnyekkel, mert már 2 éve nem láttam őt, csak videón és képeken. - Szerinted rossz ötlet lenne odamenni hozzá?
- Hát.. Sooah én nem is tu... - kezdte el barátném.
- Megyek! - szakítottam félbe.
Körbementem és Sehun mögött találtam magam.
- Te meg...? - fordult hátra és suttogta Kai.
- Shhh~
- Oh.. - felvilágosodva nézett rám és visszafordult.
Közelebb mentem Sehunhoz és átöleltem hátulról a derekát. Döbbenten hátra nézett, pár másodpercig csak nézett rám, aztán leesett neki ki is vagyok.
- Sooah...?! Hogy kerülsz ide? - lepődött meg.
- Így kell üdvözölni egy kedves ismerőst? - mosolyogtam rá.
- Umm... nem. Azt hiszem - motyogott.
- Ahh~ tudod meddig vártam hogy találkozhassak veled? - öleltem meg őt.
- Uhm.. Nem tudom?
- Erre nem várok választ, pabo! - öleltem magamhoz még szorosabban.
Sehun megfogta a karomat és elvezetett egy folyosóra, ahol senki sem volt.
- Hogy gondoltad hogy itt ölelgetsz nyilvánosság előtt?! Tudod te hogy mekkora botrány lesz abból ha akár egy kép is kikerül rólunk?
- Én... csak meg akartalak lepni... Azt hittem örülni fogsz nekem - hajtottam le a fejemet.
- Rosszul hitted.
- Most miért vagy ilyen bunkó? Valami rosszat tettem? - kérdezősködtem. - Azt hittem hogy örülni fogsz annak hogy itt vagyok és újra beszélhetünk...
- Örülnöm kéne? Már szakítottunk nagyon régen - válaszolt elég flegma stílusban.
- Azt hittem még... szeretsz... - mondtam olyan halkan hogy még én is alig értettem.
- Nem volt elég 3 év ahhoz hogy továbblépj? Nekem bőven elég volt - mire kimondta ezeket a szavakat, hatalmas fájdalmat éreztem a szívemben.
Nem bírtam tovább, sírtam. Visszarohantam a csarnokba, ahol még mindig vidáman élvezték az emberek az elő fellépéseket. Nagy rohanásomban nem vettem észre hova megyek, így nekiestem egy fiúnak, ezért majdnem
elestem, de ő elkapott. Mire feleszméltem kinek is mentem neki, gyorsan megigazítottam magam. Kyungsoo volt.
- Jól vagy? - kérdezte, mire már a többi tag is minket nézett.
- Nem. Mianhaeyo. Nem akartam neked jönni. Ügyetlen vagyok. Bocsánat - töröltem le könnyeimet.
- Te Sooah vagy? - mikor megkérdezte megfagyott bennem minden.
Talán Sehun mesélhetett rólam?
- I-igen... Honnan tudod?
- Mindannyiunk ismer - mosolygott.
- Miért sírsz? - kérdezte Kai.
- Hagyjuk - mondtam.
Megláttam Sehunt hogy teljesen nyugodtan sétál felénk. Gyorsan kiszaladtam az épületből, mit nem törődve a barátnőmmel aki rám várt.

- Mi a fenét mondtál neki? - kérdezte Kai.
- Én nem mondtam neki semmi rosszat. Régen nem kezdett bőgni az igazságtól - válaszolt közvetlenül Sehun.
- Most miért vagy ilyen érzéketlen Sehuna?
- Ki? Én? - értetlenkedett.
- Nem, a nagyanyám - mosolyodott el Kai.
- Hyung vicces kedvében van - grimaszolt Sehun.
- Dongsaeng pedig otthon hagyta az illedelmességét... Pabo - lökte oldalba őt Kai.

Írtam egy üzenetet Hyerimnek hogy kint várom őt. Pár perccel később megláttam őt, Kait és Kyungsoot sétálni a parkoló felé. Gyorsan odasétáltam hozzájuk, bár nem túl sikeresen, mivel a magassarkúban
kiment a bokám.
- Franc!! Aishh~
A kiáltásomra felfigyelve odasiettek hozzám.
- Jól vagy Sooah? - aggodalmaskodott Hye.
- Aigo..! Nem! Fáj.. - tettem a kezem a jobb bokámra.
- Azt meghiszem - mondta Kai.
- Tudsz menni? - kérdezett barátnőm.
Megpróbáltam felállni de nem ment.
- Ahh~ majd én segítek - nyújtotta felém egyik kezét Kyungsoo és segített felállni.
- Nee! Kiszakadt a szoknyám - fogdostam a szoknyarészen a lyukat. - Milyen szerencsés estém van...
Karom átemeltem Kyungsoo vállán és úgy mentünk az autóhoz. Bevallom élveztem hogy olyan közel lehetek hozzá, de nem tudom miért. Hyerim beült a vezető üléshez, és mielőtt Kyungsoo segített beszállni,
elkérte a számom. Miután megadtam neki, végül én is beszálltam. A fiúk visszamentek a rendezvényre, mi pedig hazamentünk.

****