8. fejezet

Kissé, nagyon meglepett Sehun teljesen meztelen látványa. 
- Bocsánat! - kiabáltam be, majd egy kis résnyire kinyitottam az ajtót és bedobtam a pulóvert, és mondtam hogy csak ezt találtam. 

Bementem a szobába. Egy kis idő múlva azt hallottam hogy Sehun nekem kiabál. Visszamentem a fürdő elé és bekopogtam.
- Lennél szíves adni egy törölközőt? - kérdezte.
- Persze - nyitottam ki egy kicsit az ajtót.
- De ahhoz be kéne jönnöd - mondta.
- Hát de takard már el! - mondtam kicsit idegesen mire ő egy kicsit felnevetett.
- Én előtted nem vagyok szégyenlős, gyere már be, pabo - nevetett - De gyere már be és kérlek adj egy törölközőt.
- Jó-jó, megyek. Nem kell kétszer mondanod - sóhajtottam és bementem keresni egyet, miközben próbáltam nem felé nézni.
- Nevetséges vagy - nevetett mikor odaadtam neki a törölközőt, amit a csípője köré tekert és ahogyan mentem volna ki, megfogta a csuklóm és magához húzott. - Miért viselkedsz így?
- Hogyan...? - értetlenkedtem.
- Miért vagy ilyen feszült? Úgy viselkedsz mintha alig pár napja ismernél, mintha... valami idegen lennék - nézett a szemeimbe. - Nagyon rosszul esik, hogy én ennyire akarlak téged, te pedig ilyen vagy velem... Valami rosszat tettem, mondtam?
- Mi? Nem, dehogyis... Bocsánat - öleltem meg. - Minek kellett a törölköző, ha még mindig tiszta víz vagy?
- Azt mondod, baj hogy vizes vagyok? - vigyorgott miközben felkapott.
- Hé, tegyél le! - mondtam, de nem hallgatott rám és bevitt a szobámba.
Letett az ágyra és fölém hajolt. Elképesztően nézett ki ahogyan vizes tincsei az arcába lógtak.
- Már nem is vagy rosszul? - kérdeztem.
- Ha veled lehetek, bármiből kigyógyulok - mosolygott és megcsókolt.
Elkezdte puszilgatni az állam, aztán a nyakam és egyre lejjebb haladt, de egy ponton megállt és felnézett.
- Akarod?
- Ha már belekezdtél ne hagyd abba mint múltkor - feleltem mire ő elmosolyodott.
- Túl sok a textil rajtad - vigyorgott Sehun és elkezdte felhúzni a pólómat.

***

Délelőtt arra ébredtem, hogy Sehun a hajamat simogatja. Mire sikerült feleszmélnem az alvásból rendesen, felemeltem a fejem Sehun mellkasáról és rápillantottam.
- Felébresztettelek? - lepődött meg.
- Nem, dehogyis.... Mennyi az idő? - morogtam miközben a telefonomért nyúltam.
- Csak 10 van - mondta miközben magához ölelt.
- Te... te meztelen vagy? - néztem rá.
- Egyszer az a bajod hogy vizes vagyok, másszor meg az, hogy meztelen vagyok...? - sóhajtott. - Talán meg akarod ismételni a tegnap estét? - ejtett egy perverz mosolyt. - Mi a baj?
- Kicsit megváltoztál - mondtam, mire Sehun értelmetlenül nézett rám. - Hát... Nem ilyen voltál. Nem voltál, ennyire perverz.
- Ugyan már, tudod hogy csak hülyülök - ölelt meg. - De nekem mennem kell, mert pár óra múlva fellépésünk lesz - mondta majd elkezdte felvenni a ruháit.
Megkérdeztem még hogy nem marad-e reggelizni, de tényleg mennie kellett. Kikísértem őt, én pedig visszaballagtam a konyhába. Éppen nagyban csináltam a reggelimet, de meghallottam a telefonomat fentről. Felszaladtam, és felvettem, keresztanyukám hívott.
- Szia Sooah - szólt bele. - Bocsánat hogy csak most szólok, de nem sokára ott lesz Dongmin-ssi, tudod a volt férjem. Az a helyzet hogy egy darabig ott lesz a lányom, és mivel még 2-3 napig Kínában vagyok, neked kéne rá vigyáznod. Ugye nem okoz gondot?
- Mi? Nem, dehogyis. Legalább nem fogok unatkozni.
Már csak ez hiányzott - gondoltam magamban.
- Na csak ennyit szerettem volna. Vigyázz magadra, és ha valami gond van hívj! - mondta, majd letette a telefont.
Vissza lementem és megreggeliztem. Elvégeztem a szokásos reggeli, vagyis inkább délelőtti dolgokat, és elmentem egy közeli boltba bevásárolni. Hazamentem és elpakoltam mindent, aztán kicsit leültem tévézni. Később csöngetést hallottam. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Dongmin és a kicsi, Seyeon. Gyorsan kimentem és beengedtem őket.
- Kér valamit? - kérdeztem Dongmintól, mikor bementünk a nappaliba.
- Nem, köszönöm - mosolygott. - Sietnem kell, ezért nem maradhatok. Seyeon-ah - guggolt le hozzá. - Legyél jó, egyél rendesen, és semmi rosszat ne halljak rólad!
Vettek egy búcsút, és már az apukának mennie is kellett. Igazából még Seyeonnal nem nagyon találkoztam, attól függetlenül hogy az egyik legközelebbi unokatestvérem, szóval nem is nagyon ismerem őt.
- Sooah unnie, éhes vagyok - ült le mellém.
Elmondta mit szeretne enni, én pedig megcsináltam neki. Leültünk az asztalhoz, amíg ő megebédelt. Közben beszélgettünk, és kicsit megismerkedtünk egymással, mert mint említettem szinte még soha nem találkoztunk.