11. fejezet

- Még jó hogy nem bocsátok meg! De végül is ha úgy vesszük, azt a csajt csaltad meg velem, szóval most neki kéne sírnod hogy mennyire sajnálod. Jobb hogyha mész... - indultam el a bejárati ajtó felé, Sehun pedig követett.
- De ha még is képes lennél ezt elnézni nekem... - kezdte mikor a kapuhoz értünk.
- De nem fogom, ne aggódj emiatt - mondtam és ekkor már az autójánál volt.
- Jó éjt - szállt be az kocsijába.
Bementem és felmentem Seyeonhoz.

*Sehun szemszöge*
Az autóban a fejemet a kormányra hajtottam és csak gondolkodtam. Tényleg ennyire szeretném Daeunt, hogy képtelen vagyok tőle megválni?
- Aish! Akkora egy barom vagyok - túrtam a hajamba. - Hogy tehettem ezt?!
Nem bírtam tovább, kiszökött pár könnycsepp a szememből. Aztán még több... Úgy érzem Sooahnak igaza volt.
- Vissza kéne mennem a dormba... - motyogtam magamnak.
Beindítottam a járművet és mentem is.
- Hol voltál eddig?! - támadott le Suho mikor beléptem az ajtón. - Tudod hogyha a menedzser megtudja hogy eddig van kint valamelyikünk, akkor megvonások lesznek! Kyungsoo is örülhet hogy csak a telefonját kobozták el amiért csak úgy elment!
- Kyungsoo? Kyungsoo csak úgy elment? - lepődtem meg.
- Igen... Az kéne még, hogy kiderüljön hogy kedvére mászkálgat lányokhoz...
- L-lány? Sooah..? - kérdeztem.
- Ja, asszem ő - vakarta meg a tarkóját Suho.
Mire kimondta, rohantam Kyungsoo szobájához.
- Elmondtad neki?! - rontottam be az ajtón.
Kyungsoo csak feküdt az ágyán és a tabletét piszkálta, de felnézett rám.
- Ennyire nem bírod elviselni, hogy Sooah engem szeret?!
- Mi? - ült fel.
- Szerinted?! Én és Daeun!
- Ja, én nem mondtam neki semmit. Látott titeket délután a városban. Írt egy üzenetet hogy tudom-e hol vagy, azt vettem le belőle hogy valami baj van ezért elmentem hozzá és próbáltam javítani azon amit te elbasztál - magyarázta.
- Miket mondtál neki hogy így megutált?! - ragadtam meg őt az inge nyakánál.
- Én csak azt hogy ki Daeun. Semmi rosszat nem tettem, csak felvilágosítottam őt - mondta teljesen nyugodtan.
- Ti meg mit csináltok??? - rohant az ajtóhoz Suho. - Ezt nem hiszem el... - sóhajtott majd szétszedett minket. - Komolyan ezt kell csinálni? Mégis miért akarjátok egymást szétszedni?
- Nem akartam verekedni... - mondtam halkan miközben a földet néztem.
- Hát még jó! Az kellett volna még hogy itt leteperjétek egymást.
- Cicaharc - nevetett az ajtófélfa mögül Chen.
- Kim Jongdae! - szólt rá Suho. - Mi van ma veletek? Mindenki megbolondult... Aigoo. Sehun, menj a saját szobádba, és ha lehet az este folyamán ne próbáld meg kinyírni Kyungsoot.
Átballagtam a szobámba és ledobtam magam az ágyamra.
- Mi volt ez az előbbi? - ült le az ágyam szélére Suho én pedig elmeséltem neki mindent. - Hülyék vagytok mindketten, de főleg te!
- Mi?
- Komolyan, meddig akartad csinálni ezt szegény lánnyal? Ezek után ne csodálkozz hogy Sooah nem téged szeret... - mondta.
- Hogy mi? Szerinted Sooah szereti Kyungsoot? - kerekedtek ki a szemeim.
- Hát... Tényleg ahogyan észrevettem Kyungsoo ebben a pár napban többet törődött vele mint te - mondta és lefeküdt az ő ágyára.

Már egy hete hogy Sooah egyáltalán nem válaszol a hívásaimra és üzeneteimre, időm meg nincs hogy elmenjek hozzá. Ráadásul még Kyungsoo is alig-alig szól hozzám.
- Találkoztál Sooahval? - kérdezte D.O.
- Tudod hogy nem - válaszoltam.
- Csak mondom, hogyha akarod őt még látni, akkor 1 óra múlva indul a gépe.
- Mi?! - lepődtem meg.
- Visszamegy Angliába...