4. fejezet

Megijedtem és reflexből megfordultam, ennek következményeképp ajkaink összeértek.

Kyungsoo ijedten lépett hátra. 

- Sajnálom. Bocsánat. Nem tudom mi ütött belém - tette egyik kezét a tarkójára és közben a földet bámulta. 

- Semmi gond... - simítottam végig karján. - Megesik.. Akkor folytatjuk? 

- Tessék? - kerekedtek ki a szemei. 

- Mármint a főzést - mosolyodtam el. 

- Ja, hát persze... - pirult el. 

Elég nagy csend volt miközben főzőcskéztünk, csak akkor szólalt hozzám ha kellett neki valami.

- Kyungsoo... 

- Igen? - figyelt fel a pult mögül, mert éppen nagyban keresett valamit.

- Miért öleltél meg az előbb? - kíváncsiskodtam, mivel nagyon érdekelt. 

- Hát.. én csak.. 

- Uhm, asszem értem, nem kell magyarázkodnod - mosolyogtam rá. 

Egy másfél óra múlva készen is lettünk majdnem mindennel, már csak meg kellett teríteni. Nem tudom Kyungsoo hogy tudja ezeket szinte minden nap egyedül megcsinálni. 
- Egyébként a többiek hol vannak? - kérdeztem. 
- Nem tudom. Mindjárt jövök, felhívom Kait - mondta, majd kiment az ebédlőből. 
Miután kiment, leültem egy székre és csak néztem ki a fejemből. 
- Pár perc és itthon vannak - jött be és ült le mellém. - Elnézést megint az előbbiért. 
- Mondtam már hogy nem baj... - mosolyogtam rá. - Miért vagy ilyen feszült? És miért kérsz mindenért bocsánatot?
- Nem tudom... Egyébként történt valami tegnap este, mikor hazamentél? Remélem nem baj, hogy engedtük Sehunnak hogy utánad menjen... 
- Dehogyis baj, legalább nem kellett a sötétben egyedül hazamennem. 
- Szóval ő hazakísérhetett... - motyogta. 
- Micsoda szépséges illatokat érez kifinomult orrom - hallottuk Chen hangját a nappaliból. 
- Te hülye, egy illat hogy lehet szép? - oktatta ki őt Suho. 
- Hogy-hogy csak ennyien vagytok? - kérdezte Kyungsoo mikor, pontosan Chen, Suho, Kris, Kai, Luhan és Sehun bejöttek. 
- Tudtommal Xiumin valami csajjal van, amit egyáltalán nem kéne. Többiekről fogalmam sincs - mondta Suho. 
Kyungsoo elküldte Krist hogy hívja ki Baeket és Chanyeolt, amíg ő kihozza a kaját Kai-val. 
- Leülhetek melléd? - kérdezte Sehun, mire én csak bólintottam. 
Kai és D.O kihozta az ételt, és Kyungsoo a másik oldalamra ült. Egy nagyon picikét kínos volt. A fiúk jól elbeszélgettek miközben ettek, de én csak piszkáltam azt ami előttem volt. 
- Valami baj van? - fordult felém Sehun. - A tegnapi aggaszt? Vagy mi? 
- Nem, dehogyis, semmi baj. Csak egyszerűen nem vagyok éhes... És egy kicsit rosszul érzem magam. Kimehetnék mosdóra? 
- Persze. Gyere megmutatom hol van - mondta majd felálltunk mind ketten. 
- Hova mentek? - fogta meg a csuklóm Kyungsoo.
- Csak megmutatja hol van a mosdó - mondtam. 
Sehun elvezetett a mosdóhoz, megköszöntem és bementem. Ami ott várt eléggé meglepett és kénytelen voltam sikítani. 
- Ne sikíts már! Így hogy fogom megszerezni Kai oppa alsónadrágját? - kérdezte egy teljesen idegen lány.
- H... Ho.. Hogy mi csoda? Minek neked az? - néztem rá kitágult szemekkel. 
- Csak tudni szeretném mekkora méretűt vegyek az én jövendőbeli férjemnek - ecsetelte nagy boldogan az a lány. 
- De te nem lehetsz itt! 
- Mert te ki vagy hogy megmondd nekem?! Amúgy te is miért vagy itt? - kérdezősködött. - Oh, talán az egyikük barátnője vagy?! Úristen ezt megírom a tumblrömön! 
- Ha?! Micsoda? Te itt valamit nagyon félreértettél - ráncoltam a homlokom. 
- Ugyan már, ha nem valamelyikük barátnője vagy, akkor mégis miért lennél itt? 
- Hát.. mert... 
- Miért sikítottál? - nyitotta ki az ajtót Kyungsoo. - Ki az a lány? 
- D.O. oppa!!! - kiabált a lány. 
- Srácok asszem van egy kis gond - kiabált Kyungsoo a fiúknak, mire Kai és Sehun idejöttek. 
- Ez meg ki a szent kenyér? - kérdezte Kai. 
- A jövendőbeli menyasszonyod vagyok Jongin oppa! - mosolygott a csajszi. 
- Na jó asszem neked nem itt van a helyed - fogta meg a lány karját Kai és kivezette őt. 
- Bolond sasaeng fanok... - sóhajtott Kyungsoo. - Nincs semmi bajod? 
- Persze, nincs. De egy kicsit még mindig rosszul érzem magam. Asszem haza kéne mennem - mondtam.
- Akkor hazaviszlek - ajánlotta fel Kyungsoo. 
Kyungsoo hazavitt. Mikor kiszálltam az autóból, ő is kiszállt. 
- Jó éjt - suttogta a fülembe miközben megölelt. 
- N-neked is... - mondtam majd bementem. 
Mikor beértem a nappaliba, hát mit mondjak nem éppen a legszebb látvány tárult elém.